A következő történet nem megtörtént események alapján íródott.
Szereplője nem valóságos személy, csak az írói képzelet szülötte, a
jelenkor eseményeivel való bármilyen azonosság csak a véletlen műve
lehet. A történet hőse, hallgatva az idők szavára, amely teljesen
véletlenül megegyezik jelen korunk kormánypártjának egyik jelmondatával
–„életfogytig tartó tanulás”– nyugdíjas évei felé közeledve
felvételizett és felvételt nyert hazája egyik jó nevű egyetemére.
Hősünk, aki abban a korban, melynek jelmondata –„a krumplileves az
legyen krumplileves”– volt, járt már felsőfokú intézménybe, ezért
rendelkezett ilyen irányú ismeretekkel. Teljesen véletlen, hogy a
jelenlegi kormánypárt tagjai is ebben az időben koptatták valamelyik
egyetem padjait. Bár ez az időszak a sötét diktatúra korszakaként került
be a történelembe, valami vak véletlen folytán az ebben a korban
tanulók ingyen tanulhattak, az oktatási intézmény pedig kiállította
számukra a diákigazolványt, amivel igénybe vehették a kedvezményes
utazást. Hősünk immáron a demokrácia szabad és félelem nélküli életét
élve, elkezdte tehát felsőfokú tanulmányait. Néha borús gondolatok
jutottak eszébe, amire a történelemből tanultak adtak alapot. Eszébe
jutott például Arisztotelész, aki 2400 évvel ezelőtt több mint 150 ókori
társadalmat illetve poliszt vizsgálva arra a megállapításra jutott,
hogy bizony a demokrácia negatív dolog, mert előbb-utóbb kinő benne egy
demagóg. Ma már ez véletlenül sem fordulhat elő, kergette el baljós
gondolatait. Tudomásul vette, hogy a demokráciában fizetni kell,
plagizálni még a félévi dolgozatban sem lehet, és a felhasznált
forrásokat pontosan meg kell jelölni.
Tudomásul vette azt is, hogy a demokráciában bizony nem csak az
egyetemeknek van joga diákigazolványt kiállítani. Véletlenül
előfordulhat olyan helyzet is, hogy a kormányzópárt holdudvarához
tartozó vállalkozás kapja meg ezek elkészítését, de a hirtelen nyakába
szakadt váratlan lehetőség miatt a rengeteg diákigazolványt éjt nappallá
téve sem tudja határidőre elkészíteni. Erre csak a diktatúra kegyeit
élvező egyetemek voltak képesek. Hősünk ezért másfél éve a kéthavonta
lejáró ideiglenes diákigazolvánnyal utazik, és roppant szerencsésnek
érzi magát, mert vasúton tud utazni, és a MÁV a Volánnal ellentétben
elfogadja azt. Az utazás alatt pedig még véletlenül sem jut eszébe olyan
eretnek gondolat, hogy Arisztotelésznek bizony igaza volt.
Ha már a diktatúra megbukott, és úgy tűnik, a pártok uralta
demokrácia sem képes egy "diákigazolvány ügyet” megoldani, nem lehet,
hogy véletlenül egy új szerkezetre volna szükség? Teljesen véletlenül,
nem lehetne ez egy plurális demokrácia, ahol már nem a pártok és
holdudvarok önző érdekei döntenek, és szakmai döntések alapján talán
hősünk is hozzájutna egy diákigazolványhoz? Végre nem is annyira
véletlenül?
