A görög mitológia szerint Thetisz istennő és
Peleusz király lakodalmára egyedül Erisz, a viszály istennője nem kapott
meghívást. Erisz nagyon megharagudott ezért, és egy a legszebbnek járó
aranyalmát dobott a násznép közé. Ki is tört menten a veszekedés, a
„viszály”. Három istennő is vetélkedett a legszebbnek járó címért.
Pariszt, a trójai királyfit kérték fel, hogy döntse el a versenyt. Az
istennők vesztegetés/ígérgetés módszerét alkalmazták, melynek
következtében, „jutalmul” elnyerhette a szépséges Heléne szerelmét.
Emiatt tört ki azután a görög-trójai háború, amely kilenc év után Trója
pusztulását hozta. A viszály istennője akkor (is) győzedelmeskedett.
Nézzük, mi változott azóta?! Görögországban, Hazánkban,
vagy a nagyvilágban. Erisz folyamatosan gurítja közénk almáit. Mi pedig
felvesszük azokat. Felveszik a politikusaink, felveszi a média és
felveszi a legtöbb közember is. Tulajdonképpen ők azok, akik leginkább
gurigáznak. Jön egy alma bal oldalról, azt felveszi a jobb oldal. Majd
begurít egyet a másik oldal is és azt az almát is felveszi valaki.
Ide-oda gurigázás folyik. Viszálykodás; látszat viszálykodás. Mert ez
kell ahhoz, hogy ne essen szó a fontos dolgokról. Meg van a cirkusz.
Kenyér egyre kevésbé!
Gurigázni könnyebb, mint a terhet felvenni, hordani. Megy a mutogatás jobbról balra, balról jobbra! Gurulnak az almák ide-oda.
Most gurult egy középre is!
Velünk játszanak!
Erisz almái csak újabb és újabb viszályt szítanak!
Program kell, ami nem alma! Ne vegyük fel ezeket az almákat. Helyette
más gyümölcsöt keressünk! Saját termelésűt, hosszantartót, általunk
megműveltet/megtermeltet, gondozottat!
