Nemzetközi Pető Intézet vs. stadionok építése

 

 A Nemzetközi Pető Intézet hírneve mindenhová elér.  Az intézmény arra hivatott, hogy egy egyedülálló konduktív pedagógiai rendszer segítségével a központi idegrendszeri károsodás következtében mozgássérült személyek helyreállításában közreműködjön. Rehabilitálja, integrálja a gyermekeket, esélyt adva egy élhetőbb életnek.

Kiváló, elhivatott szakemberek dolgoznak nap mint nap azért, hogy a családok, szülők és gyermekek számára reményt adjanak. A Pető Intézetnek, konduktorainak és munkatársainak köszönheti ma több ezer család Magyarországon és a világon, hogy gyermekeik élete teljes lehet.

Ám kormányunk számára ez mit sem ér. Az intézmény finanszírozási problémákkal küzd, és úgy tűnik, nincs, aki segítene számukra. A konduktorok elhagyják országunkat, hiszen máshol tárt karokkal, szakmai-anyagi megbecsüléssel várják szaktudásukat.

Orbán Viktorunk nem gátolja ezeket a folyamatokat. Inkább homokba dugja fejét, hiszen eldöntötte: stadionunk lesz és kész! Pedig a forrás meglenne, hogy megmentsék e híres intézetet, és ezzel együtt a családokat, még sem derogál neki a társadalomért e lépést megtenni, a pénzeket átcsoportosítani.

Hibáztatni, gúnyolódni persze lehet, ahogy a Fidesz is épp ezt teszi. Vizsgálódhatunk, hogy melyik kormány tette tönkre a Pető Intézetet. Addig is, amíg ezen megy a harc, az intézmény hamarosan bezárhatja kapuit. Ezáltal sok családon nem a remény, hanem a kétségbeesés lesz úrrá.

Egy demokráciában úgy tűnik, megtörténhet az, hogy a kormány szemet huny az elesettek, fogyatékkal élők, hátrányos helyzetűek felett és hagyja, hogy az amúgy is nehéz sorsuk még nehezebb legyen.

Orbán stadionépítési és hatalmi megalomániája jelenleg csak annyit mutat, hogy csődbe került a gondoskodás intézménye. Persze ötletelgetni, úgy csinálni, mintha érdekelné őket lehet, de ezzel nem jutunk el a megoldásig. Talán ha kevesebb erőfeszítést tenne az irányban, hogy az elv- és bajtársaknak hogyan és miből építse meg a sok szép stadiont, többre jutnánk az intézet megvédésében.

Nincs is baj, hogy sok pénzt áldozzunk a sport oltárán, de ha mérlegelni kell, hogy embereken segítsünk, avagy önös igényeiket elégítsük ki, akkor tudni kellene, merre dőljön a mérleg nyelve.

Kedves Kormányunk! Lehet, hogy ezt az országot nem ti kezdtétek el tönkretenni, de az biztos, hogy ti fejezitek be.  Ti azt szeretnétek, hogy a nép szavazzon rátok 2014-ben! Mi azt akarjuk, bizonyítsátok be, méltóak vagytok erre. Méghozzá úgy, hogy a társadalom minden tagját megbecsülitek, mindent értük és az országért tesztek.

Nem azért vagytok kormányon, hogy a saját kedvetekre, szórakozásotokra rendezzétek be az országot. Ha most engeditek, hogy a Pető Intézet csődbe menjen, azzal bebizonyítjátok, hogy magukra hagytok több ezer beteg, hátrányos családot és ezzel aláássátok a jóléti állam eszmeiségét, Magyarország becsületét. Ha a foci fontosabb, ezzel mindent elárultok……

Te még sohasem tévedtél? – Alföldi Róbert rendezéséről más szempontból

Egy valami tagadhatatlan: Alföldi Róbert Magyarország egyik legeredetibb rendezője. Az általa rendezett darabokat lehet „like”-olni vagy „don’t like”-olni. Ez történt az „István, a király” rockopera átértelmezésekor, és láthatjuk a rendező által kiváltott indulatokat mind pozitív, mind negatív irányban.

De itt meg kell állnunk egy pillanatra!!!

Ismét ketté van osztva az ország, a politikai elit meg dörzsöli a mancsát. A megosztottság számukra nagyon jó, hiszen szavazatot hoz nekik, kikiálthatják magukat az egyik vagy a másik oldal őrzőjének és hergelhetik az országot. Erre azonban nincsen semmi szükség! A két oldal tüntetőinek meg kell állniuk egy pillanatra és a következő tényre kell figyelniük: a gyilkos indulattal felvértezett szekértáborok az emberek pusztulását okozzák.

Mi az orvosság? Meg kell tanulnunk elvetni a pártok által uralt rendszert és meg kell tanulnunk működtetni egy sokszereplős demokráciát, ahol az egyik és a másik véleménynek is helye van. Mindkét tábor tüntetőinek el kell fogadniuk, hogy személyi igazolványukban ugyanaz található: MAGYAR ÁLLAMPOLGÁR, függetlenül attól, hogy „like”-olt vagy „don’t like”-olt.

Tisztelt ellen és mellett tüntető, biztos, hogy Te még sohasem tévedtél?

Magyarország az ígéretek hazája

Amikor új politikai párt került hatalomra, ígéretek csokrát kaptuk köszönetként. Azt gondoltuk, eljön a Kánaán és a rendszerváltozás utáni Magyarországon megszűnik a válság, csökkenni fog a munkanélküliek száma, a devizahitelesek végre esélyt kapnak az újrakezdéshez és fizetésemelés várható mindenütt. Ám rövid időn belül kiderült, hogy a kerítés nincs és is nem lesz kolbászból, hogy a demokrácia és a többpártrendszer mit sem ér, és bármit is akarsz, itt az lesz, amit mások akarnak.

Nézzük, hol tartunk most:

1. A választások után megkezdődött a nagy tisztogatás, a régi emberek ki- illetve az újak beiktatása. Pár hónap alatt az ország szinte narancsszínben pompázott. Nem számított, hogy egyes intézményekben valami jól működött, vagy valaki épp sokat tett. Ha valaki nem ugyanazon ideológiai párthoz tartozott, távozni kényszerült. Az ország irányítása így szép lassan demokratikus elven működő többpártrendszerből diktatórikus egypárt-rendszerbe fordult át.

2. Az évek alatt az Alkotmány módosítása mindazon demokratikus elvek meggyalázását, semmibevételét jelentette, amelyért évszázadokon keresztül harcolt hazánk. A szólásszabadság korlátozása, a médiatörvény megreformálása pedig csak tovább rontott ezeken a folyamatokon.

3. A magánnyugdíjak államosítása, nem csak a magánnyugdíj-intézmények felszámolását, de az emberek pénzének eltulajdonítását is jelentette. Aki mégis valamelyik magánnyugdíjpénztár tagja maradt, elveszíti a jogosultságát az állami nyugdíjra, járulékot azonban változatlanul fizetnie kell. Ez lényegében az emberi szabadság ellehetetlenítése. Rákényszeríteni az állampolgárokat arra, hogy spórolt pénzüket átadják, ki tudja, milyen gazdasági okokra hivatkozva... Majd kárpótlásként a töredékét kapták vissza... Mi ez, hanem az emberek kizsákmányolása? Persze nem baj, mert az államadósságot csökkenteni tudták az ellopott pénzből.

4. Diákok röghöz kötése, avagy hogyan akadályozzuk meg ifjú adófizetőink kivándorlását. Az Európai Unióhoz való csatlakozás hozzájárult ahhoz, hogy a tanulni vágyó fiatalok partner-egyetemeken tanulhassanak, így próbáljanak szerencsét. Az ezzel kapcsolatos törvénymódosítás szerint az államilag támogatott diplomát megszerzőknek a végzés utáni 20 év alatt kell annyi időt Magyarországon dolgozniuk, amennyi a tanulmányaik ideje volt. Ez a tanulmányok jellegétől függően 3-6 évet jelent. Ha megszegik, fizetnek. Akad, akit a kalandvágy, van, akit tapasztalatszerzés hajt külföldi munkára, egyetemekre. Ám előfordul az is, hogy a fiatal jobb lehetőséget talál magának kinn, jobb fizetés, egzisztencia… stb. Miért jönne haza? Nem a fiatalok hibája, hogy a jobb megélhetés reményében elhagyják szülőhazájukat, országunk baja, hogy engedi. Több ezer ember hagyja el Magyarországot, mert valami nem működik itt jól.

5. A munkanélküliek helyzete mit sem változott, de ez sem okoz problémát, hiszen vezetőink szerint 47.000 forintból mindenki meg tud élni. Nem számít, hogy a közmunka programok tovább mélyítik a szakadékot a társadalmi rétegek között. Az sem baj, hogy a családok éhen halnak emiatt. Hiszen mindenre van magyarázat, ígéret. Csak várjuk ki!

6. Hiába a tisztességes, napi 8-12 óra munka. Mit ér a több műszak, több munka? Az adók nőnek, a fizetések csökkenek. A béremelés a közép és alsó rétegeket nem érinti. A szociális szféra haldoklik. Lassan már nincs, aki gondoskodjon a szegényekről, idősekről. A hajléktalanokat inkább kitiltanák, mint segítenének rajtuk. A tartósan beteg, súlyosan fogyatékos személyektől mind a pénzbeli, mind a természetbeni támogatásokat megvonják, lecsökkentik. A legtöbb speciális iskolát, intézményt megszüntetik, ellehetetlenítik. A családok pedig magukra maradnak a nehézségekkel.

7. A tervezett pedagógus béremelések csak tervek maradtak. Az ígéret csak ígéret maradt. Az ugyanis nem béremelés, ha a fizetésekkel együtt nő a kötelező óraszám és hosszabb lesz a munkaidő. Akkor csupán arról van szó, hogy a többletmunkáért is jár fizetés. Ám nem kell csüggedni, mert cserébe új közoktatási terv született. A munkaidő megnőtt, a plusz juttatások megszűntek, egyes tanárok fizetése még csökkent is. A gyerekek már 6 évesen megtanulják milyen a 8 órás műszak és azt is megtapasztalják, milyen az, ha már a véleményükre, igényükre sem figyelnek.

8. Épül a sok szép stadion, virágzik a futball. Erre milliárdos források állnak rendelkezésre. A devizahitelesek meg csak megértik, hogy - bár lakásuk elveszik - ahogy kormányfőnk mondaná: „Lesz sok erkölcsös, sportos ifjú.” Ez ugyanis a jövő szempontjából megnyugtató.

Ám ha nem nézzük e kis hibákat, azt kell mondanunk, hogy büszkék lehetünk kormányunk munkájára. Bár nem tőrödnek a társadalmi problémákkal, mégiscsak elérték azt, amit akartak. Igazi hungarikumokkal gazdagodott hazánk. Megszületettek Nemzeti Dohányboltjaink, jó, hát pár ezer korábbi tulajdonos kárára. Lassan már Nemzeti Kaszinónk is lesz, lehet hol pénzt költeni. Az államosítás sorával jobbnál jobb intézmények kerültek kormányunk ellenőrzése, irányítása alá.

Most, hogy pár hónap múlva újra választások lesznek, el kellene gondolkodnunk, hogy vajon jó helyen állunk-e, helyes irányba haladunk-e. Mérlegelnünk kell, hogy a sok kis morzsa, ami elénk lett hintve a sok változásról, vagy épp arról, hogy megcsináltak mindent, amit ígértek, vajon tényleg úgy van-e.

Egy biztos, a jövő a mi kezünkben van!