Valamiért vagy valami ellen. Van közöttük különbség!
Valamiért elsősorban tenni kell, valami ellen pedig elsősorban támadni.
A tevés pozitív cselekvés, a támadás rombolással jár.
A tett a béke üzenete, a támadás: háború.
És tévedés ne essék, nem attól lesz valaminek pozitív az üzenete, ha
minél szélesebb körben, összefogva tesszük. Az összefogás a háború
megnyeréséhez is szükséges lehet. Szövetséget lehet kötni valami ellen
is.
Jó és „ügyes” hívó szó az összefogás. Csak a célja nem mindegy.
Összefogni valaki, valami ellen is lehet. Sőt, azért is, hogy más legyen, mint ami most van.
A más itt jelen pillanatban sajnos (szinte csak) arról szól, hogy ne a
mostani kormány legyen hatalmon, hanem azok, akik az előző
választásokon vesztesként távoztak.
Kérdés, hogy változna-e ettől a helyzet, azon kívül, hogy a „másság” itt a korábbiakat (személyeket, módszereket stb.) jelenti?!
Ne az elküldés és ne a visszakerülés, legyen a következő választások feladata, célja!
Tökéletességre lehet törekedni. Elérni azonban nehéz, lehetetlen. A szándék a jobb irányba történő változásra; ez az ami számít!
Szerkezetváltásra van szükség! Ezt a szerkezetváltoztatást a
szereplőknek magukon kell elsősorban végrehajtani. Nem mindig a másikon.
A változást elindítani csak belülről, önmagunkból lehet. Van-e a mai
politikai ellenzékben igazi, őszinte jobbító szándék? Olyan, amellyel
saját érdekeiről, előnyeiről is hajlandó lemondani a közjó javára?!
Vajon képesek-e a mai politika szereplői erre?! Hihetünk-e nekik?
Van-e olyan a programjukban (Van-e egyáltalán programjuk?!), mely saját
változásukról szól?
Másban hibát keresni, másra mutogatni egyszerű. Szövetséget is
létrehozhatunk valaki/valami ellen. De van-e olyan alternatíva, amely a
béke és jobbító szándék üzenetét hozza, nem pedig a háború folytatására
ösztönöz!
Véget vethetünk-e a politikai sárdobálásnak?
Antipártként működve, pozitív üzenetet hordozva, úgy gondolom; igen!
