A választást megelőző időszak a cirkuszhoz hasonlít leginkább. Minden párt igyekszik a legnagyobb, legkáprázatosabb trükkel elbűvölni a pódiumot, remélvén, hogy ők kapják a végén a legtöbb tapsot.

A kampány időszak izgalmakkal teli. Nap, mint nap rácsodálkozunk, hogy bárhol is vagyunk, utolér minket az összes politikai párt. Videók, plakátok, különféle felhívások, aláírásokat gyűjtők az aluljárókban vagy az utcákon. 

Egyik politikai párt sem csücsül nyugodtan. Mint a szorgos hangyák mozgolódnak és közösen szállítják a kis „morzsákat”. Ebben az időszakban intenzívebben keresi mindenki a másik gyenge pontját. Igyekeznek minél több mocskos dolgot napvilágra hozni. Gondoljunk a Zuschlag könyvre, Simon úr milliárdjaira… Persze felmerülhet jogosan a kérdés, hogy eddig ez miért nem derült ki? Miért pont most?

A párttagok, mint bűvészek a cilinderből húzzák ki sorra meglepetéseiket. Ezzel kívánják elcsábítani a nagyközönséget. Ám vigyázzunk, mert minden egyes mutatvány mögött egy jól felépített, előre megtervezett hamis trükk áll, amellyel alaposan becsaphatják a közönséget.

Az idei kampányidőszak bővelkedik mindenben. Ígéretek sokasága, az elmúlt évek felhánytorgatása. Összefogás ide, összefogás oda, rossz úton járunk. Mondom ezt azért is, mert rengeteg olyan politikai párt alakult, amely csupán azért regisztrált, hogy felvehesse a több millió forintos kampánypénzt, és isten tudja mire költötte el ellenőrzés, elszámolás hiányában. Nekik nem a kormányváltás a céljuk, ellenben lenyúlták az adófizetők pénzét.

Azt csak a hírekből tudjuk meg, hogy mivel jobb az egyik a másiknál, hiszen egyesek nem vállalják a nyilvános megmérettetést. Pedig akinek nincs miért félnie, miért ne vállalna be egy politikai szócsatát? Úgy tűnik a hitelességre, igazmondásra nincs semmilyen trükkjük.

Ám azt se felejtsük el, hogy a politikai versengés mögött elsősorban nem a társadalom jólétének elősegítése vagy a demokrácia fenntartása a cél, hanem a hatalom megtartása vagy épp elnyerése. Csak az számít, hogy győzzenek a másik ellen és orruk alá dörzsöljék mindezt.

A közönségnek nincs könnyű dolga, mert bár váltana, nincs kire. Hiányzik a bizalom, a hitelesség, a hit. Szemfényvesztés az egész! De egyet ne felejtsünk: a mi jövőnk a mi kezünkben van, ne adjuk el! Mondjuk NEM-et azokra a mutatványosokra, akik leszerepeltek! Mondjuk igen-t a szabadságra, a demokráciára!

NeM ma született,de mégis aktuális!

A döntések időszaka

Április 6-án elérkezünk egy fontos állomáshoz. Négy évet kell alaposan mérlegelnünk és ez alapján meghozni egy olyan döntést, amely további 4 évig a sorsunkat fogja befolyásolni. Vajon a mi döntésünk érvényesül, vagy fejet hajtunk ismét a hatalomnak, mert erre „kényszerít” minket?

 

A választások közeledtével minden párt előrukkol valami szenzációval. Mindenki mélyen belenyúl a varázskalapjába és sorra húzza ki belőle az ígéreteket. Elhúzzák a mézes madzagot, alaposan összezavarnak minket. Közben egymást szidják, mérlegelnek, vádaskodnak, és persze szavazatokat vesznek szép számmal. Kampányidőszak!

Amit 4 év alatt nem sikerült megtenni a kormánynak, most behozza a lemaradást. Van itt minden: szociális szférában dolgozók bérének emelése (nevetséges összeggel), rezsicsökkentés, atomerőmű bővítés, oroszokkal barátkozás, EU-val szembemenés, családtámogatások rendszerének átgondolása. Minden, mi szem, szájnak ingere.

Az emberekkel elhitetik, hogy mindenbe van beleszólásuk, az ő érdekükben történik minden. Jobban élnek, hiszen nőtt a foglalkoztatottság aránya, csökkent az államadóság (pedig a hírek épp most számoltak be róla, hogy ilyen magas még sosem volt a hiány). Ám fogalmunk sincs, hogy mi folyik a háttérben.

Csak arról beszélnek, hogy milyen pozitív változások indultak el az országban, de arról már nem szól a fáma, hogy ez csak a felsőrétegnek jó. Az emberek többsége hónapról hónapra él. A fiatalok bizonytalanul tekintenek a jövő felé. Már senki nem bízik abban, hogy mire oda jut, lesz-e neki nyugdíja.

 A Fidesz saját játszóteret csinált magának, ahol a bábukat úgy mozgatják, ahogyan csak akarják. Nincsen demokrácia, nincsen szabadság, egyenlőség meg főleg nincsen.

Az emberek pénzéből építgetnek új stadionokat, miközben az egészségügyi ellátások színvonala egyenlő a nullával, a fogyatékkal élőktől elvettek számos támogatást, a Pető Intézet fennmaradásának érdekében jóformán semmit nem tettek. Elvették a magánnyugdíj-pénztárakban lévő összegeket, megfenyegetve az embereket, hogy ha nem mondanak le róla, akkor nincs nyugdíj. Így se úgy se lesz. A felvett pénzből ki tudja mit törlesztettek, vagy épp építettek. A pedagógusok kaptak béremelést, de milyen feltételekkel, milyen plusz feladatokkal! A szociális szféra továbbra is süllyedőben van. Ám, hogy elhallgattassák őket, kaptak bruttó pár ezer béremelést, amelynek majd a 70%-t adóban visszaveszik. Így marad a motiválatlanság, a „tűzoltó” jellegű munka. Az országot „eladták” az oroszoknak, pedig más alternatíva is lett volna a munkahelyek számának bővítésre. Ráadásul választási lehetőséget sem hagytak. Elég volt!

 

Itt az ideje, hogy NeM-et mondjuk!