Biztosan volt már úgy Kedves Olvasóm, hogy olvasott valamit,
azután átszaladta újra meg újra, és még mindig azt gondolta, hogy nem
jól olvasta, nem jól értette a szöveget, a hiba Önben van, lehetetlen,
hogy az úgy és úgy legyen oda leírva, az teljességgel lehetetlen. S
azután még butának, tehetségtelennek is érzi magát, mert nem találta a
szövegben azt, aminek ott kellett volna lennie.
Nos, ezt éltem át a tegnapi napon, amikor olvastam a termőföldek
értékesítésével kapcsolatos törvénytervezetet, amely írva található a
Parlament honlapján T7979 számon. Akit érdekel, s szeretne bosszankodni
egy kicsit, hát csak nézze meg.
A tervezetben azt kerestem, hogyan védi meg a Kormány – ő a
beterjesztő – a kisgazdákat, a nemzetet, hogy idegen kézbe föld
lehetőleg ne kerüljön, csak éppen annyi, amennyit engednünk kell, ha már
ennek a fene nagy európai szervezetnek kényszerűségből a tagjai
lettünk.
Nos, kerestem, hiszen a Kormány, még ellenzéki időben ígéretet
tett, ott van a programjában, hogy megvédi a gazdákat. Kerestem,
kerestem, mert bíztam abban, hogy ez az ígéret betartásra kerül, hiszen a
magyar mindig a Föld embere volt, ott volt teljes, onnan ered szépséges
kultúránk. A földet tehát nem szabad elpazarolnunk, nem szabad sem
idegen kézre engednünk, sem nyereség tárgyává tennünk.
Keresésem eredményre keserűség lett. Ha ezt a törvénytervezetet a
Parlament elfogadja, elkótyavetyéljük utolsó kincsünket is,
Anyaföldünket, Szülőhazánkat. Idegen kézre adjuk önként. Nem azé lesz a
föld, aki megműveli, aki megélne belőle családjával, hanem lesz
nagygazdáké, akár 1200 hektárig is vásárolhat egy spekuláns,
kiszipolyozhat minket a nagyvállalkozó, a külföldi, s mi leszünk a saját
hazánkban zsellérek.
Nem hinném, hogy a nagy többség ezt akarja. Már megint becsapni készülnek minket.
