Diplomások bajban

Vannak olyan fiatalok, akik már egészen korán tudják, mik akarnak lenni, ha felnőnek! Ennek érdekében megtesznek mindent. Jól tanulnak, szorgalmasak. Van, aki tovább megy egyetemre vagy épp főiskolára, de akad, aki e nélkül is megvalósítja álmait.

Aki egyetemre megy, tudatosan választ szakokat és bízik benne, hogy valahova felveszik. Miután sikerül a felvételi, éveket tanul, küzd azért, hogy azzá váljon, ami lenni szeretne. Eltelik pár év, kész a nyelvvizsga. Szakdolgozat verejtéktől ázik, de beadva. Államvizsga, ami tömkeleg kávé, energia ital és nulla alvás után sikerül is. Kézben a diploma, mindenki büszke a gyermekre! Ám a neheze még csak most jön. Keressünk munkát!

Az ember azt gondolná, hogy diplomával, nyelvvizsgával nagyon hamar sikerül munkát találni és el is kezdheti a karrierjét építeni. Sajnos azonban a tündérmesék nem mindig végződnek happy end-del.

A legtöbb fiatal nem tud elhelyezkedni a szakmájában. Több száz helyre elküldi önéletrajzát, behívják állásinterjúra ha épp mázlija van, de aztán a munkáltató még azt sem mondja legtöbbször, hogy-„Bocsi, nem kellesz”, -inkább a hallgatást választja, mert épp nem érdekli a másik sorsa.

A fiatal egy idő után már csalódott lesz és igen frusztrált. Több év tanulás, befektetett energia - és ő a 21. század egyik pályakezdő munkanélkülije. Egy idő után szomorúan feladja és szakmáján kívül is szerencsét próbál. Hátha felveszik valahova... Egy idő után diplomája már mit sem ér és az ambiciózus felnőttből semmi nem marad.

Rengeteg diplomás bízik, bízott abban, hogy az egyetem után jól menő munkahelye lesz, megbecsülik és fejlődik. Ehelyett sokan ezekből semmit sem tapasztalnak. A legtöbb helyre ismeretség nélkül nem tudsz bejutni, nem beszélve arról, hogy már lassan minden munkahely elvárja, hogy legyen minimum 5 év tapasztalatod, legyél ilyen vagy épp amolyan-ezzel a pályakezdők már ki is estek a sorból, mint „zöldfülűek”. Tapasztalatot, gyakorlatot nem tudnak szerezni, mert sehova sem kellenek.

Pedig a hírek arról szólnak, a munkanélküliség csökkent, a fiatal pályakezdők mind el tudtak helyezkedni. Nem akarják vagy egyszerűen nem is tudják észrevenni a hatalmon levők, mi folyik a munkaerőpiacon.

Az egyetemek, főiskolák terítékét ismeri mindenki. Van rengeteg szak, egyetem. BA /BSC, MSC képzés. A diákok nem győznek válogatni, éveket tanulni, hogy legyen belőlük valaki, mert ők ezt várják a diplomától és joggal várják! Ehelyett elvégez 3 év alapképzést, 2 év mesterit és ha el is helyezkedik két diplomával a kezében, pályakezdőként keres nettó 85.000 forintot.Na ebből építs önálló életet magadnak! Persze el kell kezdeni valahol, csak győzzük kivárni a folytatást!

Ahány diploma, annyiféle juttatás, feltétel, elvárás amihez igazodni kell. Vannak szakok, amelyek sikeresebbek és jobb jövőt garantálnak, de vannak, amelyek épp ennek ellenkezőjét. Hiába az álom vagy az odaadás, az elkötelezettség a szakma iránt, nem lehet megélni belőle.

Persze vannak pro és kontrák. Nem kell mindenkinek ezt gondolnia vagy elhinnie. Jó lenne olyan statisztikát készíteni, amely tartalmazná, hány diplomás pályakezdő tud elhelyezkedni a szakmájában, vagy épp hányan kényszerülnek arra, hogy máshol dolgozzanak, ha egyáltalán el tudnak helyezkedni.

Felháborodhatunk, miért mennek el a fiatalok külföldre, de inkább azon kellene gondolkodni, hogy vajon miért történik mindez. Miért van egyre kevesebb elhivatott pedagógus, ápoló, szociális szakember vagy épp orvos? Miért jobb repülőre szállni, mint itthon boldogulni? Ezen kellene elgondolkodni, amikor munkahelyteremtésről, versenyképes fizetésről, munkával rendelkező pályakezdő diplomásokról beszélünk! Ameddig meg vezetőink csak hamis szavakat ejtenek ki szájukon, sötét szemüveget hordanak, hogy ne lássák, mi folyik az országban, addig bizony nem fog változni semmi. Tetszik, vagy nem tetszik!

 

Hibridet a kormánynak!

Parlamenti látogatásunkkor „autóbolondként” szemfülesen megfigyeltem a parkolóban található kormányzati/képviselői autókat. Sose értettem, hogy miért kell országunk minisztereinek/képviselőinek több tízmilliós luxusautót fenntartaniuk – illetve nekünk, adófizetőknek.

Szerintem az autók bérlésével rosszabbul járnánk, hiszen több kiadással járna egy 5 éves bérlés, mintha a járművet megvenné az állam. Miért ne tudnának ők is A pontból B pontba eljutni egy alsóbb kategóriás autóval? Miért kell nekik luxuskategóriás Audikkal, Skodákkal, Wolksvagenekkel közlekedni? Az utóbbi években rengeteget foglalkozott az esettel a média, lézerblokkolós, sízsákos sportkupék vagy luxusbálnák jellemezték a kormányzati flottát, vagy talán ma is ezek jellemzik? Nem mintha kis köbcentiméteres közép-alsókategóriás autókkal a sebességhatár betartása mellett nem jutnának el a célállomásra. A média nyomására néhányan leváltották az autójukat, de vannak, akik ma is több ezer köbcentiméteres „luxusbenzinfalóval” tevékenykednek. Elmosolyodtam, amikor a parlamenti pakolóban várakozó Superb-k sofőrrel álltak és vártak, természetesen járó motorral, nehogy hideg autóba üljön be a tisztviselő. Több mozdulatlan autóban ment az állófűtés; nem mintha ez alaptartozék lenne a luxusautóknál is, de persze a kormány figyel a részletekre a közbeszerzések kiírásánál.

            Miért nem mutat példát kormányunk? Úgy érzem, elég volt, hogy az adófizetők pénzéből luxusflottát vesznek vagy bérelnek vezetőink. Követelném, hogy minden gépjárműre jogosult tisztviselő középkategóriásnál és 10 millió értéket meghaladónál jobb autót ne kaphasson, illetve a kormány egy autót minimum 6 évig használjon.

            Elkezdtem gondolkodni, ha az én kezemben lenne a döntés, milyen autókat is adnék kormányzatunk kezébe. Ajánlanám az Audi A6-osok és 8-asok, Superb-k és Passatok helyett a Toyota Prius Hybridet, ami szerintem az ő céljaiknak tökéletesen megfelelne, ráadásul visszafogott és környezetkímélő is. Egy ilyen autóval igazán példát lehetne mutatni a polgároknak, talán más országokhoz hasonlóan nálunk is lehetne támogatni a hybrid autó vásárlását. Remélem, az olvasottak alapján elgondolkodik valaki azon, hogy nálunk miért nem támogatja a kormány az autócserét, annak érdekében, hogy minél fiatalabb, magas Euro norma besorolású, takarékos, kis CO kibocsátású autók futhassanak „tökéletes állapotú” útjainkon.

Ajánlóként csatolnék egy kis bemutatót, illetve árlista anyagot a kormányzat „hybridálásához”.

http://www.toyota.hu/cars/new_cars/prius-plus/ebrochure.tmex

http://www.toyota.hu/cars/new_cars/prius-plus/arlista.tmex

[forrás: toyota.hu]

            A kormányzat VW Caravelle illetve Multivan járművekkel tölti fel kisbusz parkját. Jelezném, hogy ebből is van BlueMotion modell, ami szintén beleillene a „környezettudatos kormányflotta” képbe.

            De az ember agya jár, így gondoltam megnézem, hogy más nyugat európai országok politikusai mivel is közlekednek? Nem szeretnék más országgal példálózni, de hazai viszonylatban is talán megoldás lenne, ha saját autóikkal, vagy tömegközlekedéssel közlekednének politikusaink. Vagy talán akkor szembesülniük kellene a tömegközlekedés gyönyörű oldalaival, amit már említettem az „üzemanyagárakkal kapcsolatos” cikkemben? Ha ez megvalósulna, talán földre szállnának szavazóikhoz és talán kampányidőn kívül is, nap mint nap folytathatnának párbeszédet a polgárokkal. Esetleg kerékpáros vagy egyéb sportos közlekedéssel is igazán eljuthatnának a parlamentbe.

 

Üdvözlettel:

Egy Egyetemista

 

Lájkolj minket a http://www.facebook.com/nemzedekekmuhelye Facebook oldalunkon és oszd meg cikkünket, ha te is úgy gondolod, hogy elég volt a milliárdos kormányflottából!

Az elme gondolkodása

Azon gondolkodtam, hogy az embereknek miért esik nehezére a segítség, az összefogás. Most, amikor igazán szükség lenne hatalmi összefogásra, mindenki bezárja az ajtaját és elbújik, de vajon miért?

A rendszerváltás után azt hittük, jobb lesz, minden megváltozik és egy új Magyarország születik, de a várva várt csoda nem jött. Helyette partra vetődött az összes probléma, ami eddig jól el volt rejtve az emberek szeme elől. Kül- és belpolitikai viszályok, hibák kerültek terítékre és ezek megoldása még nem született meg.  Az elsöpört dolgok helyére új kosz került, és ez így zajlik már hosszú évek óta.

A kormány a társadalom megszavazott bizalma alapján képviseli, vagy épp képviselnie kellene a nép szavát, érdekeit. Ehelyett hatalmi játszmák színterévé alakult át, és nem az a cél, hogy kivezessük az országot nemcsak a gazdasági, de morális válságból is, hanem az, hogy megmutassuk, hogy képesek vagyunk ellentmondani az Európai Uniónak, a hatalmi pártoknak és a nép akaratának.

Eszembe jut Ceasar egyik híres mondása, amely így hangzik: „Cirkuszt és kenyeret a népnek”. Az utóbbi nem teljesül, ám nap mint nap csak derülni vagy inkább elszörnyedni tudunk azon mutatványokon, amelyekkel a különböző pártok szórakoztatnak bennünket. Ahelyett, hogy összefognának és figyelnének az intő jelekre, inkább egymásnak mutatnak torz tükröt.

Az emberek várnak továbbra is, de nem egy újabb kecsegtető, ám hamis új pártra, amely, legyőzve ellenfelét hátradől és megveregeti mellét, mondván, megszűnt a „diktatúra”, hanem arra várnak, hogy jobb vagy baloldal, kisember vagy épp nagy ember összefogjon és együtt, közösen tegyenek valamit ezért az országért.

Elég volt a hamis ígéretekből, az édes, mit sem mondó szavakból! Emberek, pártok, Magyarország! Ébredjünk fel, fogjunk össze és teremtsünk, legalábbis próbáljuk meg – egy olyan világot, ahol érdemes élni, amelyben az emberek segítik egymást, nincsenek ideológiai megkülönböztetések, a gyermekek/fiatalok/felnőttek nem hagyják itt hazájukat s nem szenvednek a kilátástalanság tüneteitől.

                                                                                        

„Nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember!”