A szociális szféra, a szakma és szakemberek magára hagyása egy demokratikus ország eszméjébe nem fér bele és a jóléti állam minden eszméjével, céljával ellentmond.

 

Szociális szakemberek, intézmények, bölcsődék hónapok óta azért küzdenek, hogy a kormány meghallgassa őket és eleget tegyen kérésüknek. A szakmák megbecsültsége, megfizetése nem kiváltság, hanem vele járó jog, ami minden szakmabelit megillet.

Ezek az emberek nap mint nap azért küzdenek, hogy a társadalmi egyenlőtlenséget csökkentsék, a mélyszegénységet felszámolják, megoldják, az elesetteket ellássák, a társadalom peremén élőket visszaintegrálják, a dolgozni „kényszerülő” anyák gyermekeit gondozzák, óvják és fejlesszék. Sok éve fizetésemelés és megbecsültség nélkül teszik ezt. Az ő kizsákmányolásukról, a munkájuk alulértékeléséről és nevetségessé tételéről van most szó.

A kormány, úgy tűnik, még mindig nem jött rá arra, hogy egy ország demokratikus kormányzása jelentősen függ a gazdasági és szociális tényezőktől. Ameddig ez nem változik, addig saját maga termeli ki a szociális problémákat, hiányokat, mindezt úgy, hogy közben még több egyént sodor a társadalom peremére, a válságba.

A szakemberek az alacsony presztízs és fizetés miatt lassacskán képtelenek munkájukat megfelelően ellátni, hiszen már a saját életvitelük is akadályba ütközik. Ferge Zsuzsa írta egy levelében: „Aki maga is éhes, vagy egész gondolkodását elfoglalják a megélhetési gondok, hogy mit ad este a családnak enni és miből veszi meg a gyerek gyógyszerét, annak nem marad szellemi kapacitása arra, hogy meghallja, netán megfogadja a szociális szakember javaslatait, tanácsait.”

A kormány egy olyan világot hozott létre, amelyben mindent elsöprő mértékben az elitet a minél több hatalom és a minél több pénz megszerzése mozgatja a „kisember” kárára. A szociális szféra elhanyagolása a kormány egyértelmű válasza arra, hogy őket nem érdekli a nehézsorsúak helyzete. Nem áll módjában azokat sem megbecsülni, sem értékelni, akik több évet tanultak azért, hogy olyan embereken, sorsokon segítsenek, amiket más fel sem foghat ésszel.

A tüntetések, kérések elbagatellizálása a kormány részéről tűrhetetlen. Feltehetjük azt a kérdést, hogy vajon ki fogja ellátni a bajba jutottakat, ha a szakemberek „kivonulnak és leteszik a lantot”?

A választások közeledtével gondolkodjunk el azon, hogy tényleg olyan kormányra van-e szükségünk, akik csak barátaikat, rokonaikat, fontosnak tartott ügyeiket támogatják, és ami nem érdekli őket vagy épp elhanyagolható számukra, azt besöprik a szőnyeg alá……..

Hazug-e Heller Ágnes?

Hatalmas felháborodást és vitát gerjesztett bizonyos politikai körökben a filozófusnő elemzése Magyarországról. A konzervatív ál-keresztény oldal dühét több állítás is felkorbácsolta. Az egyik ilyen a hungaricum-elemzés volt, amely kifejtette, hogy nincs még egy olyan ország a földön, amelynek élén a három legmagasabb közméltóság három fiatalkori „jóbarát” lenne.

Hazudott-e Heller Ágnes ezen állításával? A válasz egyértelműen: nem! Sőt, tovább kell vinnünk gondolatait, hiszen nem csak a törvényhozó és a végrehajtó hatalom csúcsán áll egy-egy „jóbarát”, hanem a harmadik hatalmi ág (igazságszolgáltatás) élén szintén egy fiatalkori bajtárs feleségét találjuk.

A demokráciánkat rémületben tartó politikai horror itt azonban nem áll meg!

Miért is nem?

Azért, mert a politikai polip szép lassan mindent magával ragad. Tudja Ön, hogy például a Magyar Nemzeti Bank, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Olimpiai Bizottság elnöki székében szintén pártpolitikusok ülnek, még ha a tudomány és a sport területén bizonyítottak is? (Apropó sport, hová jut szakmai szempontok alapján az az ország. ahol még az országos szintű sportegyesületek és meghatározó klubok élén is politikusok vannak.) Tudja Ön, hogy a demokratikus intézményrendszerünket oltalmazó alkotmánybíróság, lassan de biztosan átpolitizálódott és lassan többségbe kerülnek a pártpolitikusok?

Heller Ágnesnek a tünetek leírásában tökéletesen igaza van, viszont ennél nem megy tovább, és nem tud gyógyírt kínálni. Azt legjobb esetben is csak a politika beteg testén történő kuruzslásnak minősíthetjük, ha azt ajánlja, hogy a bal-liberális oldal erőiben keressük a gyógyszert.

Létezik-e megoldás? Igen, és ez nem más, mint a sokszereplős demokrácia modell, amelyben a fékek és egyensúlyok rendszerének köszönhetően a szakmaiság és a lokális érdekek képviselete vissza tudja szorítani a pártpolitikát a saját medrébe. Mindehhez azonban komoly intézményi reform szükséges, amelyet elsősorban az „írástudóknak” kellene kívánni és képviselni.  

 

P.S.: Tisztelt konzervatívok és ál-keresztények! Egyvalamit el ne felejtsenek: Heller Ágnes igazolványában szintén szerepel a magyar jelző, ezért pontosan ugyanannyi joga van elmondani a véleményét Magyarországról, mint Önöknek!!!

http://www.youtube.com/watch?v=qC4BIQWWnIA

 

A történelemnek voltak olyan fájdalmas pillanatai, eseményei, amelyek alkotásra sarkalltak művészeket. Sokszor úgy érezhetjük, hogy az általuk megélt személyes vagy társadalmi problémák nem is a múlt részei, hanem a jelen valóságát tükrözik. A rohanó világ nem kedvez a költőknek és az íróknak, a legtöbb embernek nincs ideje valóságosan vagy akár virtuálisan elmélyedni egy könyvben.

A NeM párt feladatának érzi, hogy az irodalmi alkotások segítségével is rámutasson a jelen világ társadalmi zavaraira. Teszi ezt azért, mert a kitágult információs csatornák ellenére az emberek, társadalmi csoportok általában nem kapnak fórumot ahhoz, hogy elmondhassák hogyan csapták be, alázták meg vagy rekesztették ki őket.

Mire is gondolunk? Arra, hogy egy beteg ember csak protekcióval vagy hálapénzzel remélhet gyógyulást. Arra, hogy hogy a munkabérből élők jelentős része nem képes megélni a fizetéséből vagy meg sem kapja a törvényben lefektetett módon a fizetését. Arra, hogy a kisvállalkozókra vonatkozó szabályok embertelen módon, betarthatatlanul vannak megalkotva. Arra, hogy a politikailag és gazdaságilag erősekre nem vonatkoznak a normák.

A NeM párt alkalmatlannak tartja a jelenlegi pártok által uralt politikai szerkezetet az ilyen és ezekhez hasonló problémák orvoslására, ezért kínál fel egy sokszereplős demokrácia modellt. Nem hiszünk abban, hogy a bal és jobboldali politikus-bábuk cserélgetésével jobbá tehető a rendszer. Ezt a politikailag szigorúan uralt és szabályozott médiában elmondani azonban egy antipártnak legalább olyan nehéz, mint ahogy saját érzéseit irodalmi nyelven Karinthy Frigyes Előszó című versében megfogalmazta:

 

Nem mondhatom el senkinek,
elmondom hát mindenkinek.

Próbáltam súgni, szájon és fülöm,
mindnyájotoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.

A titkot, amiért egykor titokban
Világra jöttem vérben és mocsokban,

A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a félúton.

Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.

A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

A harmadik csak rám nézett hitetlen,
nevetni kezdett és én is nevettem.

Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.

De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,

Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott rá, hogy őt higgyem.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak,
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanúskodom a napról, hogy ragyog.

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,

Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem, s dadog a szám.

Elmondanám, az út hova vezet,
Segítsetek hát, nyújtsatok kezet.

Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.

A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.

Egy láb a mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.

Egy szószéket a sok közül kibérelek,
Engedjetek fel a lépcsőjére, kérlek.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit elmondok mindenkinek.

Trafik mutyi után szabadon: Föld mutyi 2013

A „Földet a gazdáknak” program keretén belül a kormányzat célja az, hogy minél több fiatal gazda és családi vállalkozás kapjon földet. Több ezer hektár földet kívánnak bérbe adni. Ahhoz, hogy mi is részesüljünk ebből, nem kell mást tennünk, mint benyújtani egy pályázatot, no meg az sem árt, ha ismerősöd egy képviselő.

A pályázat legfőbb célja a családi gazdaságok, a kis- és közepes méretű birtokok megerősítése. A program alapján több ezer hektár állami tulajdonú föld kerülhet a gazdálkodókhoz haszonbérbe.

Ám mint minden eddigi, kormány által kiírt pályázat, ez sem mentes a botrányoktól és a visszaélésektől.

Hiába adják írásba, vallják eskü alatt, hogy a pályázatokat megfelelően kezelik-bírálják, így is sorra szólnak arról a hírek, hogy hány olyan föld van, amelyet nem hirdettek meg, vagy nem adták oda egy jelentkezőnek sem, üresen viszont nem maradhat, ezért kényszerművelésre adták ki őket. Mivel pályázati eljárás nem volt, ismerősök, csókosok szép számmal hozzájuthattak a földekhez.

E rendkívüli földosztás során felvetődhet a kérdés, hogy vajon Magyarországnak sikerül e talpra állni gazdaságilag, ha nem képes az erőforrások uralmát a helyi közösségeknek visszaadni. Az is kérdés, hogy vajon hányan nyerhetnek. A Nemzeti Dohányboltoknál is láthattuk, hogy 40.000 boltból mindössze 5300-an kaptak működési engedélyt. A többi ember elesett addigi megélhetésétől.

A Vidékfejlesztési Minisztérium nem erősítette meg a mai napig sem, hogy a földosztás nyertesei ténylegesen a gazdálkodó családok lesznek-e, vagy pedig - szokás szerint - a pajtik járnak jól. Az előző években lezajlott földosztási gyakorlatból kiindulva semmiben sem lehetünk biztosak. Az előző évben Dr. Ángyán József volt vidékfejlesztési államtitkár összesítette az adatokat, e szerint a szétosztott földek több mint 80%-a nem a helyben lakó gazdákhoz, hanem különböző érdekeltségekhez került.

Ezek a tények, valamint a százmilliós csalásokról, visszaélésekről, uniós földalapú támogatások jogtalan igénybevételéről az elmúlt hetekben napvilágot látott több hír megerősíteni látszik azt, hogy állami tulajdonú földek olyan emberek kezébe kerülhetnek, akik nemhogy a gazdasághoz nem értenek, de azt sem tudják mi az, hogy földművelés.

Azt is homály fedi, hogy egyes képviselők hogyan juthattak hozzá a földekhez, ha pályázatot sem nyújtottak be. Csak egy példát említve:

„Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester, Orbán Viktor miniszterelnök bizalmasának cége is kapott pályázat nélkül állami földeket használatra. A földek mérete nem nyilvános, de az kiderül, hogy mindössze egy állami földdarab jutott másnak a településen. Ezzel szinte az összes állami föld Mészárosék kezében összpontosul Alcsútdobozon, mivel a tavalyi földpályázatokon is taroltak. A településen a 17 pályázatból 14-et kaszált a Búzakalász 66 Felcsút Kft. A társaság így összesen 758 hektárnyi földet nyert el tavaly a helyi gazdák elől, ezzel együtt pedig Fejér megyében összesen immár 1010 hektárnyi területe van. A földpályázatokon a polgármester felesége, Mészáros Beatrix és testvére, Mészáros János is kapott földet 94, illetve 139 hektár erejéig.” ( Forrás: www.168ora.hu)

Így születnek meg Nemzeti Dohányboltjaink után Nemzeti Földjeink, amelyek csakis önös érdekeket szolgálnak.  Úgy tűnik, hiába a kormány által jónak ítélt sok program, ha egy idő után kiderül, hogy az emberek becsapásán keresztül intézik ügyes-bajos dolgaikat. Csak elhintenek pár morzsát, és mire az ember észbe kap, már át is verték.

Magyarország nem az ígéretek hazája, hanem a hazugságok és a korrupció nyílt országa. Most úgy tűnik, nem tehetsz mást, mint megszöksz - vagy megszoksz.

 

NeM Párt: Vezessük vissza politikusainkat a munka világába.

Nyílt levél országgyűlési képviselőknek

Tisztelt Képviselő Asszony/Úr!

Szeretnénk Önnek bemutatni a „Vezessük vissza politikusainkat a munka világába” elnevezésű mentori programot.
A Nemzedékek Műhelye Párt - készülve a 2014-es választásokra - azon képviselőket, akik a választások idejére betöltik vagy betöltötték harmadik ciklusukat is a parlamentben, egy mentori programba kívánja bevonni. A program célja, hogy a valóságtól elszakadt, elefántcsont-toronyból irányító képviselőket visszasegítse a realitás és a munka világába.
Az elmúlt 23 év során a munka és közszféra világával kapcsolatban meghozott törvények egyre inkább azt bizonyítják, hogy a képviselők túlnyomó része nincsen tisztában a munkavállalók mentális és fizikai terhelhetőségével és életkörülményeivel. A program keretében mentorok segítségével egy 40 órás munkarendben újra-szocializáljuk képviselőinket. Ha ugyanis munka-alapú Magyarországról beszélünk, tarthatunk attól, hogy a túlzottan hosszú ideje valódi munkahelyzetekkel nem találkozó, a politika világába temetkezett képviselők nem érzik át döntéseik súlyát.
A jelenlegi magyar politikai elit kiválasztódása is sokszor olyan szisztéma alapján történik, amelynek köszönhetően leendő képviselőink nem találkoznak a munka és a közszféra valódi világával. A másik végleten álló multifunkcionális politikusoknak is nehéz elhinni, hogy egyszerre több szerepben is képesek helytállni (parlamenti képviselők, kórházigazgatók, polgármesterek, sportegyesületi elnökök, megyei közgyűlési tagok, önkormányzati képviselők, ügyvédi irodák és egyéb vállalkozások működtetői egy személyben).
A mentorok kiválasztása kompetencia alapon, személyre szabottan történik, figyelembe véve a képviselők nemét és életkorát, valamint a munka világára vonatkozó terveit. A várható munkahelyek a magyarországi vállalkozások és a közszféra világában találhatók. A programot a jelentkezések beérkezésétől indítjuk.
Amennyiben úgy érzi, hogy jövőbeli munkájára vonatkozó döntéseit pontosabban, megalapozottabban szeretné meghozni és szívesen bekapcsolódna a mentori program munkájába, az alábbi e-mail címen várjuk jelentkezését:
nemzedekekmuhelye@gmail.com

Üdvözlettel:


Nemzedékek Műhelye Párt (NeM)

Meghívó

MEGHÍVÓ

a Nemzedékek Műhelye Párt (NeM Párt)

Sajtótájékoztatójára

Helyszín:

Promenád Café (Budapest, II. ker. Lövőház u. 2-6. Mamut 2 Földszint)

Időpont:

2013. október 11. 9.30

Információ:

http://nemzedekekmuhelye.blogspot.hu/

nemzedekekmuhelye@gmail.com

A sajtótájékoztató témája:

A „Vezessük vissza politikusainkat a munka világába” – mentori program bemutatása

A NeM Párt - készülve a 2014-es választásokra - azon képviselőket, akik a választások idejére betöltik vagy betöltötték harmadik ciklusukat is a parlamentben, egy mentori programba kívánja bevonni. A program célja, hogy a valóságtól elszakadt, elefántcsont-toronyból irányító képviselőket visszasegítse a realitás és a munka világába.

Az elmúlt 23 év során a munka és közszféra világával kapcsolatban meghozott törvények egyre inkább azt bizonyítják, hogy a képviselők túlnyomó része nincsen tisztában a munkavállalók mentális és fizikai terhelhetőségével és életkörülményeivel. A program keretében mentorok segítségével egy 40 órás munkarendben újra-szocializáljuk képviselőinket. Ha ugyanis munka-alapú Magyarországról beszélünk, tarthatunk attól, hogy a túlzottan hosszú ideje valódi munkahelyzetekkel nem találkozó, a politika világába temetkezett képviselők nem érzik át döntéseik súlyát.

A jelenlegi magyar politikai elit kiválasztódása is olyan szisztéma alapján történik, amelynek köszönhetően leendő képviselőink nem találkoznak a munka és a közszféra valódi világával. A másik végleten álló multifunkcionális politikusainknak is nehéz elhinni, hogy egyszerre 5-6 szerepben is képesek helytállni (parlamenti képviselők, kórházigazgatók, polgármesterek, sportegyesületi elnökök, megyei közgyűlési tagok, önkormányzati képviselők, ügyvédi irodák és egyéb vállalkozások működtetői egy személyben).

A NeM politikai programja az alábbi módon módosítja a képviselői szerepvállalást:

Politikai szerepvállalás időkorlátai: Max. 3 ciklus erejéig, azaz 12 évig lehet valaki kormánytag (miniszter, állam- és helyettes államtitkár), országgyűlési képviselő, alkotmánybíró, köztársasági elnök – ez utóbbi státuszban 10 év a maximalizált időtartam).

Visszahívhatóság: Országgyűlési és önkormányzati képviselők, polgármesterek visszahívhatósága két szempont alapján történjen: választási programmal ellentétes cselekedet vagy döntés, meghatározott számú távollét az ülésekről (függetlenül attól, hogy előre bejelentett és igazolt-e vagy sem).

Személyi összeférhetetlenség: országgyűlési képviselő ne lehessen se kormánytag, se polgármester, se önkormányzati képviselő, mivel a demokratikus politikai berendezkedés a hatalom megosztásának elvén alapszik.

Az országgyűlési képviselői összeférhetetlenség foglalja magába az álláshalmozás teljes megszüntetését, tehát az országgyűlési képviselő kizárólag képviselői munkájáért kaphat anyagi juttatást.

Mentelmi jog intézményének felülvizsgálata a további visszaélések elkerülése érdekében.

A sajtótájékoztató keretében a mentori programot pártállástól függetlenül az érintett képviselőknek e-mailen eljuttatjuk.

A sajtótájékoztató résztvevői:

Dr. Varga Norbert (egyetemi oktató, a NeM elnöke)

Dr. Varga Szabolcs (egyetemi oktató, a NeM alelnöke)

Dr. Berki Imre (egyetemi oktató, a NeM titkára)

A mentori program koordinátorai:

László Zoltán (szakszervezeti tisztségviselő)

Nagy János (gazdálkodó)

Néhány mondatat a NeM-ről:

2012 januárjában egyetemi oktatók, kutatók, hallgatók, volt polgári körösök és regionális szintű szakszervezeti vezetők készítettek egy alternatív megoldás-tervezetet Magyarország alkotmányos berendezkedését illetően, egy plurális demokrácia modellt. A program célja a politikai szféra túl-hatalmának korlátozása, a fékek és egyensúlyok rendszerének megvalósítása, és egy igazságosabb társadalmi tehervállalás megalkotása.

Ez a modell a jelenlegi politikai piac kínálati oldalán nem található meg, és nem mutatkozik fogadókészség a felvállalására. Különböző társadalmi szinteken és területeken folytattunk konzultációt a programról, ennek nyomán döntöttünk úgy, hogy a bíróságon bejegyeztetünk egy olyan pártot, amely de jure pártként, de facto antipártként aposztrofálja magát, és célja eljuttatni az emberekhez azt az üzenetet, hogy a demokráciának több fajtája is létezik, amelyek közül a jelenlegi struktúra csak az egyik, de nem a legjobb.

Üdvözlettel:

 A Nemzedékek Műhelye (NeM)

Nemzetközi Pető Intézet vs. stadionok építése

 

 A Nemzetközi Pető Intézet hírneve mindenhová elér.  Az intézmény arra hivatott, hogy egy egyedülálló konduktív pedagógiai rendszer segítségével a központi idegrendszeri károsodás következtében mozgássérült személyek helyreállításában közreműködjön. Rehabilitálja, integrálja a gyermekeket, esélyt adva egy élhetőbb életnek.

Kiváló, elhivatott szakemberek dolgoznak nap mint nap azért, hogy a családok, szülők és gyermekek számára reményt adjanak. A Pető Intézetnek, konduktorainak és munkatársainak köszönheti ma több ezer család Magyarországon és a világon, hogy gyermekeik élete teljes lehet.

Ám kormányunk számára ez mit sem ér. Az intézmény finanszírozási problémákkal küzd, és úgy tűnik, nincs, aki segítene számukra. A konduktorok elhagyják országunkat, hiszen máshol tárt karokkal, szakmai-anyagi megbecsüléssel várják szaktudásukat.

Orbán Viktorunk nem gátolja ezeket a folyamatokat. Inkább homokba dugja fejét, hiszen eldöntötte: stadionunk lesz és kész! Pedig a forrás meglenne, hogy megmentsék e híres intézetet, és ezzel együtt a családokat, még sem derogál neki a társadalomért e lépést megtenni, a pénzeket átcsoportosítani.

Hibáztatni, gúnyolódni persze lehet, ahogy a Fidesz is épp ezt teszi. Vizsgálódhatunk, hogy melyik kormány tette tönkre a Pető Intézetet. Addig is, amíg ezen megy a harc, az intézmény hamarosan bezárhatja kapuit. Ezáltal sok családon nem a remény, hanem a kétségbeesés lesz úrrá.

Egy demokráciában úgy tűnik, megtörténhet az, hogy a kormány szemet huny az elesettek, fogyatékkal élők, hátrányos helyzetűek felett és hagyja, hogy az amúgy is nehéz sorsuk még nehezebb legyen.

Orbán stadionépítési és hatalmi megalomániája jelenleg csak annyit mutat, hogy csődbe került a gondoskodás intézménye. Persze ötletelgetni, úgy csinálni, mintha érdekelné őket lehet, de ezzel nem jutunk el a megoldásig. Talán ha kevesebb erőfeszítést tenne az irányban, hogy az elv- és bajtársaknak hogyan és miből építse meg a sok szép stadiont, többre jutnánk az intézet megvédésében.

Nincs is baj, hogy sok pénzt áldozzunk a sport oltárán, de ha mérlegelni kell, hogy embereken segítsünk, avagy önös igényeiket elégítsük ki, akkor tudni kellene, merre dőljön a mérleg nyelve.

Kedves Kormányunk! Lehet, hogy ezt az országot nem ti kezdtétek el tönkretenni, de az biztos, hogy ti fejezitek be.  Ti azt szeretnétek, hogy a nép szavazzon rátok 2014-ben! Mi azt akarjuk, bizonyítsátok be, méltóak vagytok erre. Méghozzá úgy, hogy a társadalom minden tagját megbecsülitek, mindent értük és az országért tesztek.

Nem azért vagytok kormányon, hogy a saját kedvetekre, szórakozásotokra rendezzétek be az országot. Ha most engeditek, hogy a Pető Intézet csődbe menjen, azzal bebizonyítjátok, hogy magukra hagytok több ezer beteg, hátrányos családot és ezzel aláássátok a jóléti állam eszmeiségét, Magyarország becsületét. Ha a foci fontosabb, ezzel mindent elárultok……

Te még sohasem tévedtél? – Alföldi Róbert rendezéséről más szempontból

Egy valami tagadhatatlan: Alföldi Róbert Magyarország egyik legeredetibb rendezője. Az általa rendezett darabokat lehet „like”-olni vagy „don’t like”-olni. Ez történt az „István, a király” rockopera átértelmezésekor, és láthatjuk a rendező által kiváltott indulatokat mind pozitív, mind negatív irányban.

De itt meg kell állnunk egy pillanatra!!!

Ismét ketté van osztva az ország, a politikai elit meg dörzsöli a mancsát. A megosztottság számukra nagyon jó, hiszen szavazatot hoz nekik, kikiálthatják magukat az egyik vagy a másik oldal őrzőjének és hergelhetik az országot. Erre azonban nincsen semmi szükség! A két oldal tüntetőinek meg kell állniuk egy pillanatra és a következő tényre kell figyelniük: a gyilkos indulattal felvértezett szekértáborok az emberek pusztulását okozzák.

Mi az orvosság? Meg kell tanulnunk elvetni a pártok által uralt rendszert és meg kell tanulnunk működtetni egy sokszereplős demokráciát, ahol az egyik és a másik véleménynek is helye van. Mindkét tábor tüntetőinek el kell fogadniuk, hogy személyi igazolványukban ugyanaz található: MAGYAR ÁLLAMPOLGÁR, függetlenül attól, hogy „like”-olt vagy „don’t like”-olt.

Tisztelt ellen és mellett tüntető, biztos, hogy Te még sohasem tévedtél?

Magyarország az ígéretek hazája

Amikor új politikai párt került hatalomra, ígéretek csokrát kaptuk köszönetként. Azt gondoltuk, eljön a Kánaán és a rendszerváltozás utáni Magyarországon megszűnik a válság, csökkenni fog a munkanélküliek száma, a devizahitelesek végre esélyt kapnak az újrakezdéshez és fizetésemelés várható mindenütt. Ám rövid időn belül kiderült, hogy a kerítés nincs és is nem lesz kolbászból, hogy a demokrácia és a többpártrendszer mit sem ér, és bármit is akarsz, itt az lesz, amit mások akarnak.

Nézzük, hol tartunk most:

1. A választások után megkezdődött a nagy tisztogatás, a régi emberek ki- illetve az újak beiktatása. Pár hónap alatt az ország szinte narancsszínben pompázott. Nem számított, hogy egyes intézményekben valami jól működött, vagy valaki épp sokat tett. Ha valaki nem ugyanazon ideológiai párthoz tartozott, távozni kényszerült. Az ország irányítása így szép lassan demokratikus elven működő többpártrendszerből diktatórikus egypárt-rendszerbe fordult át.

2. Az évek alatt az Alkotmány módosítása mindazon demokratikus elvek meggyalázását, semmibevételét jelentette, amelyért évszázadokon keresztül harcolt hazánk. A szólásszabadság korlátozása, a médiatörvény megreformálása pedig csak tovább rontott ezeken a folyamatokon.

3. A magánnyugdíjak államosítása, nem csak a magánnyugdíj-intézmények felszámolását, de az emberek pénzének eltulajdonítását is jelentette. Aki mégis valamelyik magánnyugdíjpénztár tagja maradt, elveszíti a jogosultságát az állami nyugdíjra, járulékot azonban változatlanul fizetnie kell. Ez lényegében az emberi szabadság ellehetetlenítése. Rákényszeríteni az állampolgárokat arra, hogy spórolt pénzüket átadják, ki tudja, milyen gazdasági okokra hivatkozva... Majd kárpótlásként a töredékét kapták vissza... Mi ez, hanem az emberek kizsákmányolása? Persze nem baj, mert az államadósságot csökkenteni tudták az ellopott pénzből.

4. Diákok röghöz kötése, avagy hogyan akadályozzuk meg ifjú adófizetőink kivándorlását. Az Európai Unióhoz való csatlakozás hozzájárult ahhoz, hogy a tanulni vágyó fiatalok partner-egyetemeken tanulhassanak, így próbáljanak szerencsét. Az ezzel kapcsolatos törvénymódosítás szerint az államilag támogatott diplomát megszerzőknek a végzés utáni 20 év alatt kell annyi időt Magyarországon dolgozniuk, amennyi a tanulmányaik ideje volt. Ez a tanulmányok jellegétől függően 3-6 évet jelent. Ha megszegik, fizetnek. Akad, akit a kalandvágy, van, akit tapasztalatszerzés hajt külföldi munkára, egyetemekre. Ám előfordul az is, hogy a fiatal jobb lehetőséget talál magának kinn, jobb fizetés, egzisztencia… stb. Miért jönne haza? Nem a fiatalok hibája, hogy a jobb megélhetés reményében elhagyják szülőhazájukat, országunk baja, hogy engedi. Több ezer ember hagyja el Magyarországot, mert valami nem működik itt jól.

5. A munkanélküliek helyzete mit sem változott, de ez sem okoz problémát, hiszen vezetőink szerint 47.000 forintból mindenki meg tud élni. Nem számít, hogy a közmunka programok tovább mélyítik a szakadékot a társadalmi rétegek között. Az sem baj, hogy a családok éhen halnak emiatt. Hiszen mindenre van magyarázat, ígéret. Csak várjuk ki!

6. Hiába a tisztességes, napi 8-12 óra munka. Mit ér a több műszak, több munka? Az adók nőnek, a fizetések csökkenek. A béremelés a közép és alsó rétegeket nem érinti. A szociális szféra haldoklik. Lassan már nincs, aki gondoskodjon a szegényekről, idősekről. A hajléktalanokat inkább kitiltanák, mint segítenének rajtuk. A tartósan beteg, súlyosan fogyatékos személyektől mind a pénzbeli, mind a természetbeni támogatásokat megvonják, lecsökkentik. A legtöbb speciális iskolát, intézményt megszüntetik, ellehetetlenítik. A családok pedig magukra maradnak a nehézségekkel.

7. A tervezett pedagógus béremelések csak tervek maradtak. Az ígéret csak ígéret maradt. Az ugyanis nem béremelés, ha a fizetésekkel együtt nő a kötelező óraszám és hosszabb lesz a munkaidő. Akkor csupán arról van szó, hogy a többletmunkáért is jár fizetés. Ám nem kell csüggedni, mert cserébe új közoktatási terv született. A munkaidő megnőtt, a plusz juttatások megszűntek, egyes tanárok fizetése még csökkent is. A gyerekek már 6 évesen megtanulják milyen a 8 órás műszak és azt is megtapasztalják, milyen az, ha már a véleményükre, igényükre sem figyelnek.

8. Épül a sok szép stadion, virágzik a futball. Erre milliárdos források állnak rendelkezésre. A devizahitelesek meg csak megértik, hogy - bár lakásuk elveszik - ahogy kormányfőnk mondaná: „Lesz sok erkölcsös, sportos ifjú.” Ez ugyanis a jövő szempontjából megnyugtató.

Ám ha nem nézzük e kis hibákat, azt kell mondanunk, hogy büszkék lehetünk kormányunk munkájára. Bár nem tőrödnek a társadalmi problémákkal, mégiscsak elérték azt, amit akartak. Igazi hungarikumokkal gazdagodott hazánk. Megszületettek Nemzeti Dohányboltjaink, jó, hát pár ezer korábbi tulajdonos kárára. Lassan már Nemzeti Kaszinónk is lesz, lehet hol pénzt költeni. Az államosítás sorával jobbnál jobb intézmények kerültek kormányunk ellenőrzése, irányítása alá.

Most, hogy pár hónap múlva újra választások lesznek, el kellene gondolkodnunk, hogy vajon jó helyen állunk-e, helyes irányba haladunk-e. Mérlegelnünk kell, hogy a sok kis morzsa, ami elénk lett hintve a sok változásról, vagy épp arról, hogy megcsináltak mindent, amit ígértek, vajon tényleg úgy van-e.

Egy biztos, a jövő a mi kezünkben van!

 

 

 

Logikai tévedés és stigmatizálás

A Magyar Nemzet polgári napilap augusztus 16-i számában „Összmagyar Mária-ünnep az Őrvidéken” címmel jelent meg egy beszámoló a Kozma Imre atya (Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke) által celebrált ünnepi miséről. A cikk helyesen adja vissza a szerzetes pap „szentbeszédében” felvázolt gondolatokat, amelyek azonban komoly logikai bukfenceket tartalmaztak. Minden tiszteletem ellenére jeleznem kell ezt Kozma atya felé, és bízom benne, amennyiben visszahallgatja gondolatait, saját maga is egyetért velem. A beszéd a legjobb indulattal is szakpolitikai jellegűnek és nem teológiai megfontoltságúnak nevezhető.

Miért is? Mert beszédében azt az álláspontot képviselte, hogy mi magyarok mindig jól döntöttünk. A történelmünket áttekintve ez a kijelentés a valóságtól elég távol van. Főleg abban a tekintetben, hogy Kozma atya a lisszaboni szerződés éles kritikáját fogalmazta meg, és kitért a magyarok „hitért” folytatott küzdelmére. Itt kell megállnunk egy pillanatra! Hogyan is van az a mondat, hogy mi mindig jól döntöttünk? Hiszen a magyar országgyűlés szavazta meg – a Fidesz képviselői is – legelsőként az EU országai közül a lisszaboni szerződést. A mi képviselőinknek elég volt a több száz oldalas angol nyelű jogi szöveg értelmezésére pár óra és máris nyomták az igen gombot. A jelenlegi kormány azon szerződés ellen akar harcolni, amit kritikátlanul és meggondolatlanul megszavazott.

Egy irgalmas rendi szerzetes olyan súlyos általánosításba sem bocsátkozhat, miszerint Európa mostani vezetői „ideológiai vasfüggönyt” bocsátottak le ránk. Biztos benne Kozma atya, hogy minden európai vezetőt ismer annyira, hogy ilyen kijelentést megfogalmazzon? Biztos benne, hogy rendelkezik annyi ismerettel, hogy meg tudja ezt ítélni? Hiszen Európa több országának alkotmányos berendezkedése keresztény alapú, sőt szinte államegyházi státuszok is léteznek, gondoljunk csak a skandináv országokra vagy Angliára.

A délibábok kergetése sem vezet sok jóra! Mire is gondolok? A magyarok kiemelkedő szerepének félreértelmezésére. Vitathatatlan, hogy első királyunk felajánlotta országát a „Boldogasszonynak” és ezzel egy sajátos jogi helyzet alakult ki Magyarországon. Azt azonban egy katolikus pap nem felejtheti el, hogy a Megváltó ígéretei elsősorban nem evilági jellegűek, hanem a túlvilágra szólnak. A Krisztus által támasztott elvárásoknak pedig a mi „kiemelkedő képességű” politikai elitünk valahogy nem tud megfelelni, pedig őket is mi választottuk. Kedves Atya, továbbra is biztos benne, hogy mi magyarok mindig jól döntöttünk? Véleményem szerint legyünk szerényebbek: a mi nemzetünk tagjai is olyanok, mint a többi nemzeteké, néha jók, néha rosszak vagyunk, de már az is nagy eredmény lenne, ha kezdenénk törekedni arra, hogy figyeljünk a másikra.

Remélem, Kozma atyát nem bántottam meg, és elfogad egy ilyen irányú észrevételt. Egyébiránt gratulálok jubileumához.    

P.S.: Borsodi Attilához egy apró kérdés: biztos benne, hogy a fertőszéplaki asszonyok népviseletben voltak?

Válságkezelés: „A futball mindenek felett!”

Az egész ország hálás lehet azoknak a több milliárdos bevételeknek, amelyeket a kormány befektetni készül. Akik naivan azt hinnék, hogy ezzel életek, sorsok változhatnak meg, vagy épp csökkeni fog a szegénység és minden kerítés kolbászból lesz, azokat el kell keserítenem. Ugyanis több, mint 130 milliárd forintot a sport oltárán áldozunk fel.

Nincs is ezzel baj, hiszen minden ország szíve vágya, hogy olimpiát vagy épp világbajnokságot rendezzen. Az sem probléma, hogy támogatjuk hazánk sportolóit, akik miatt a televízió előtt ülve képesek vagyunk a körmeinket is lerágni az izgalomtól. A jövő nemzedékéért mindent!

Ez nem baj. A befektetés kell. Miniszterelnökünk is megmondta az egyik új sportcsarnok átadásakor, hogy „Megtaláltuk a válságból kivezető utat és még közös terveket is kovácsolunk.” Kell ennél több? Ha csak ezen múlik, akkor építsünk rengeteg stadiont, feledvén a sok-sok hitellel küzdő ember gondját.

Töltsön el minket büszkeséggel, hogy bár éhezünk és számláinkat sem tudjuk fizetni, a sport felfelé ível és mindez a mi érdemünk, amit el is ismert hazánk vezetője:

 „Az, hogy ez megtörténhetett, a magyar embereknek köszönhető, akik elvégzik a munkájukat, befizetik az adójukat, és törődnek a közösségeikkel. Ők vezették ki velünk együtt Magyarországot a válságból”.

Örülök, hogy egy olyan demokratikus országban élek, ahol napi 8-12 órát dolgozva fizethetem az adót, eltarthatom az országot és hozzájárulhatok ahhoz, hogy a kormány örömeit, igényeit kielégíthessem.

Nem számít a sok devizahiteles, a családi pótléktól elesett tartósan beteg gyerek, a növekvő munkanélküliség, a meg nem becsült pályakezdő diplomás. Kit zavar, hogy a szociális ellátórendszer, az oktatás- és az egészségügy haldoklik, a gazdaságról nem is beszélve. Mit érdekel az engem, hogy növekszik a társadalmi rétegek közötti szakadék, hogy nem tudom, hogyan fizessem a számláimat vagy egyáltalán lesz e nyugdíjam. Egyszerűen nem számít, hogy ennyi pénzzel ki tudnánk húzni az eladósodott családokat a kátyúból vagy a szegénység enyhítésére felhasználhatnánk az összeget! A lényeg, hogy kormányunk kedvenc ágazata a futball – s ezzel együtt Felcsút - szárnyaljon!

Mindezt megtehetjük, mert a válságból kijutottunk és a felelősség azt írja elő miniszterünk szerint, „hogy teremtsünk meg minden lehetséges feltételt ahhoz, hogy gyermekeink több esélyt kapjanak a jövőbeli sikerekre”. Én meg inkább Gandhit idézem: „Nem szabad elfelejtenünk, hogy a történelem során mindig is voltak olyan zsarnokok és gyilkosok, akik egy ideig legyőzhetetlennek tűntek, de végül mindig elbuktak. Mindig.”

 

A kettős állampolgárság önpusztító hozadéka: a pártpolitikai választójog!

 

A bálványosi nyári szabadegyetemen Orbán, Semjén és Tőkés egymást licitálta túl a nem létező nemzetpolitika nevében. Óriási sikerként könyvelték el a kettős állampolgárság mellé adott „csökkentett választójogot”, amely hosszú távon csupán a magyar-magyar viszony további rombolására elég. A határon túli magyarság szellemi elitjétől sokkal felelősségteljesebb magatartás lenne elvárható, ha már a budapesti kormány és a parlamenti többség részéről ez nem történt meg. Helyette a Fidesz által generált pártok képviselői egymást túlharsogva kiáltják örömüket az éterbe, hogy végre kifejezhetik pártszimpátiájukat a magyarországi választások kapcsán. Közben elfelejtik azt az apróságot, hogy ez nagyon sok magyarországi embernek elfogadhatatlan, sőt, mindezt továbbgondolva, olcsó politikai propagandával a gyűlöletkeltésig fokozható. Gondoljunk csak az alábbi egyszerű kérdésekre: itt élik-e mindennapjaikat, itt adóznak-e?

 A magyar társadalom - az elit által tudatosan generált módon - olyan mértékben megosztott, hogy politikai kérdésekben az egyik vagy másik oldal felől nincs bocsánat, még egy ismert sportolónak vagy színésznek sem, ha felvállalja politikai álláspontját, sőt jómaga is (tisztelet a kivételnek) saját szakmáján belül a sárdobálás, a gyűlölködés és a kirekesztés hívévé válik. Holott a magyarságnak most igazán összefogásra és együttgondolkodásra lenne szüksége.  

Pártpolitikai kérdéssé nemzetpolitikát ilyen mértékben a rendszerváltás óta nem silányított senki.

Elfeledkezhetünk-e a magyarság szerves részét képező több millió határon túli magyarról a Kárpát-medencében? Természetesen nem! Sem kulturális, sem politikai, sem gazdasági értelemben, mivel ez egyenlő lenne az önpusztítással!

Létezhet-e megoldás? Igen, a Nemzedékek Műhelye kínál egy valóban létező, kompromisszumképes és senkit ki nem rekesztő utat: ez a kétkamarás parlamenti rendszer. Természetesen a határon túli magyarság nem rendelkezne választójoggal az alsóházat érintő politikai választások esetében. A pártérdekeket mellőző felsőházban kapnának képviseleti lehetőséget a határon kívül élő magyarok, amihez még állampolgárságra sincs szükség (ne feledjük el, hogy Szlovákiában és Ukrajnában a második állampolgárság felvétele súlyos következményekkel jár, akármennyire is könnyű a kormány embereinek Budapestről hősködni).

 Miért nem kell választójog vagy állampolgárság? Miért nem jelent plusz költséget a felsőház létrehozása? A válasz egyszerű, mert oda csak a reprezentatív szervezetek képviselői kerülnek be, ehhez viszont nincs szükség költséges választásokra. A reprezentativitás azt is jelenti, hogy a felsőházban helyet foglaló csoportok képviselői fizetést sem kapnak az államtól, hiszen azt saját szervezeteik biztosítják.

Kik is tarthatnának igényt reprezentativitás alapján felsőházi helyre?  Többek között a munkavállalói- és munkaadói érdekképviseleti szervek, az egyházak, a magyarországi kisebbségek és természetesen a határon túli magyarság képviselői. A NeM ezért kéri a határon túli magyarságot, hogy ostoba pártpolitikai játékba ne menjenek bele, helyette kérjék a mindenkori magyar kormánytól a kétkamarás parlamenti rendszer létrehozását, ahol a felsőházban a delegálási joggal rendelkező szervezetek csak olyan embert küldhetnek, aki nem tagja egyetlen pártnak, sem határon innen, sem határon túl.