2013. augusztus 18., vasárnap

Logikai tévedés és stigmatizálás

A Magyar Nemzet polgári napilap augusztus 16-i számában „Összmagyar Mária-ünnep az Őrvidéken” címmel jelent meg egy beszámoló a Kozma Imre atya (Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke) által celebrált ünnepi miséről. A cikk helyesen adja vissza a szerzetes pap „szentbeszédében” felvázolt gondolatokat, amelyek azonban komoly logikai bukfenceket tartalmaztak. Minden tiszteletem ellenére jeleznem kell ezt Kozma atya felé, és bízom benne, amennyiben visszahallgatja gondolatait, saját maga is egyetért velem. A beszéd a legjobb indulattal is szakpolitikai jellegűnek és nem teológiai megfontoltságúnak nevezhető.

Miért is? Mert beszédében azt az álláspontot képviselte, hogy mi magyarok mindig jól döntöttünk. A történelmünket áttekintve ez a kijelentés a valóságtól elég távol van. Főleg abban a tekintetben, hogy Kozma atya a lisszaboni szerződés éles kritikáját fogalmazta meg, és kitért a magyarok „hitért” folytatott küzdelmére. Itt kell megállnunk egy pillanatra! Hogyan is van az a mondat, hogy mi mindig jól döntöttünk? Hiszen a magyar országgyűlés szavazta meg – a Fidesz képviselői is – legelsőként az EU országai közül a lisszaboni szerződést. A mi képviselőinknek elég volt a több száz oldalas angol nyelű jogi szöveg értelmezésére pár óra és máris nyomták az igen gombot. A jelenlegi kormány azon szerződés ellen akar harcolni, amit kritikátlanul és meggondolatlanul megszavazott.

Egy irgalmas rendi szerzetes olyan súlyos általánosításba sem bocsátkozhat, miszerint Európa mostani vezetői „ideológiai vasfüggönyt” bocsátottak le ránk. Biztos benne Kozma atya, hogy minden európai vezetőt ismer annyira, hogy ilyen kijelentést megfogalmazzon? Biztos benne, hogy rendelkezik annyi ismerettel, hogy meg tudja ezt ítélni? Hiszen Európa több országának alkotmányos berendezkedése keresztény alapú, sőt szinte államegyházi státuszok is léteznek, gondoljunk csak a skandináv országokra vagy Angliára.

A délibábok kergetése sem vezet sok jóra! Mire is gondolok? A magyarok kiemelkedő szerepének félreértelmezésére. Vitathatatlan, hogy első királyunk felajánlotta országát a „Boldogasszonynak” és ezzel egy sajátos jogi helyzet alakult ki Magyarországon. Azt azonban egy katolikus pap nem felejtheti el, hogy a Megváltó ígéretei elsősorban nem evilági jellegűek, hanem a túlvilágra szólnak. A Krisztus által támasztott elvárásoknak pedig a mi „kiemelkedő képességű” politikai elitünk valahogy nem tud megfelelni, pedig őket is mi választottuk. Kedves Atya, továbbra is biztos benne, hogy mi magyarok mindig jól döntöttünk? Véleményem szerint legyünk szerényebbek: a mi nemzetünk tagjai is olyanok, mint a többi nemzeteké, néha jók, néha rosszak vagyunk, de már az is nagy eredmény lenne, ha kezdenénk törekedni arra, hogy figyeljünk a másikra.

Remélem, Kozma atyát nem bántottam meg, és elfogad egy ilyen irányú észrevételt. Egyébiránt gratulálok jubileumához.    

P.S.: Borsodi Attilához egy apró kérdés: biztos benne, hogy a fertőszéplaki asszonyok népviseletben voltak?