Miért is? Mert beszédében azt az
álláspontot képviselte, hogy mi magyarok mindig jól döntöttünk. A
történelmünket áttekintve ez a kijelentés a valóságtól elég távol van. Főleg
abban a tekintetben, hogy Kozma atya a lisszaboni szerződés éles kritikáját
fogalmazta meg, és kitért a magyarok „hitért” folytatott küzdelmére. Itt kell
megállnunk egy pillanatra! Hogyan is van az a mondat, hogy mi mindig jól
döntöttünk? Hiszen a magyar országgyűlés szavazta meg – a Fidesz képviselői is
– legelsőként az EU országai közül a
lisszaboni szerződést. A mi képviselőinknek elég volt a több száz oldalas angol
nyelű jogi szöveg értelmezésére pár óra és máris nyomták az igen gombot. A
jelenlegi kormány azon szerződés ellen akar harcolni, amit kritikátlanul és
meggondolatlanul megszavazott.
Egy irgalmas rendi szerzetes
olyan súlyos általánosításba sem bocsátkozhat, miszerint Európa mostani vezetői
„ideológiai vasfüggönyt” bocsátottak le ránk. Biztos benne Kozma atya, hogy
minden európai vezetőt ismer annyira, hogy ilyen kijelentést megfogalmazzon?
Biztos benne, hogy rendelkezik annyi ismerettel, hogy meg tudja ezt ítélni? Hiszen
Európa több országának alkotmányos berendezkedése keresztény alapú, sőt szinte
államegyházi státuszok is léteznek, gondoljunk csak a skandináv országokra vagy
Angliára.
A délibábok kergetése sem vezet
sok jóra! Mire is gondolok? A magyarok kiemelkedő szerepének félreértelmezésére.
Vitathatatlan, hogy első királyunk felajánlotta országát a „Boldogasszonynak”
és ezzel egy sajátos jogi helyzet alakult ki Magyarországon. Azt azonban egy
katolikus pap nem felejtheti el, hogy a Megváltó ígéretei elsősorban nem
evilági jellegűek, hanem a túlvilágra szólnak. A Krisztus által támasztott
elvárásoknak pedig a mi „kiemelkedő képességű” politikai elitünk valahogy nem tud
megfelelni, pedig őket is mi választottuk. Kedves Atya, továbbra is biztos
benne, hogy mi magyarok mindig jól döntöttünk? Véleményem szerint legyünk
szerényebbek: a mi nemzetünk tagjai is olyanok, mint a többi nemzeteké, néha
jók, néha rosszak vagyunk, de már az is nagy eredmény lenne, ha kezdenénk
törekedni arra, hogy figyeljünk a másikra.
Remélem, Kozma atyát nem bántottam
meg, és elfogad egy ilyen irányú észrevételt. Egyébiránt gratulálok
jubileumához.
P.S.: Borsodi Attilához egy apró
kérdés: biztos benne, hogy a fertőszéplaki asszonyok népviseletben voltak?
