Amikor új politikai párt került hatalomra,
ígéretek csokrát kaptuk köszönetként. Azt gondoltuk, eljön a Kánaán és a
rendszerváltozás utáni Magyarországon megszűnik a válság, csökkenni fog a
munkanélküliek száma, a devizahitelesek végre esélyt kapnak az újrakezdéshez és
fizetésemelés várható mindenütt. Ám rövid időn belül kiderült, hogy a kerítés
nincs és is nem lesz kolbászból, hogy a demokrácia és a többpártrendszer mit
sem ér, és bármit is akarsz, itt az lesz, amit mások akarnak.
Nézzük,
hol tartunk most:
1. A
választások után megkezdődött a nagy tisztogatás, a régi emberek ki- illetve az
újak beiktatása. Pár hónap alatt az ország szinte narancsszínben pompázott. Nem
számított, hogy egyes intézményekben valami jól működött, vagy valaki épp sokat
tett. Ha valaki nem ugyanazon ideológiai párthoz tartozott, távozni
kényszerült. Az ország irányítása így szép lassan demokratikus elven működő
többpártrendszerből diktatórikus egypárt-rendszerbe fordult át.
2. Az
évek alatt az Alkotmány módosítása mindazon demokratikus elvek meggyalázását,
semmibevételét jelentette, amelyért évszázadokon keresztül harcolt hazánk. A
szólásszabadság korlátozása, a médiatörvény megreformálása pedig csak tovább
rontott ezeken a folyamatokon.
3. A
magánnyugdíjak államosítása, nem csak a magánnyugdíj-intézmények felszámolását,
de az emberek pénzének eltulajdonítását is jelentette. Aki mégis valamelyik
magánnyugdíjpénztár tagja maradt, elveszíti a jogosultságát az állami
nyugdíjra, járulékot azonban változatlanul fizetnie kell. Ez lényegében az
emberi szabadság ellehetetlenítése. Rákényszeríteni az állampolgárokat arra,
hogy spórolt pénzüket átadják, ki tudja, milyen gazdasági okokra hivatkozva...
Majd kárpótlásként a töredékét kapták vissza... Mi ez, hanem az emberek
kizsákmányolása? Persze nem baj, mert az államadósságot
csökkenteni tudták az ellopott pénzből.
4.
Diákok röghöz kötése, avagy hogyan akadályozzuk meg ifjú adófizetőink
kivándorlását. Az Európai Unióhoz való csatlakozás hozzájárult ahhoz, hogy a
tanulni vágyó fiatalok partner-egyetemeken tanulhassanak, így próbáljanak
szerencsét. Az ezzel kapcsolatos törvénymódosítás szerint az államilag
támogatott diplomát megszerzőknek a végzés utáni 20 év alatt kell annyi időt
Magyarországon dolgozniuk, amennyi a tanulmányaik ideje volt. Ez a tanulmányok
jellegétől függően 3-6 évet jelent. Ha megszegik, fizetnek. Akad, akit a
kalandvágy, van, akit tapasztalatszerzés hajt külföldi munkára, egyetemekre. Ám
előfordul az is, hogy a fiatal jobb lehetőséget talál magának kinn, jobb
fizetés, egzisztencia… stb. Miért jönne haza? Nem a fiatalok hibája, hogy a
jobb megélhetés reményében elhagyják szülőhazájukat, országunk baja, hogy
engedi. Több ezer ember hagyja el Magyarországot, mert valami nem működik itt
jól.
5. A
munkanélküliek helyzete mit sem változott, de ez sem okoz problémát, hiszen
vezetőink szerint 47.000 forintból mindenki meg tud élni. Nem számít, hogy a
közmunka programok tovább mélyítik a szakadékot a társadalmi rétegek között. Az
sem baj, hogy a családok éhen halnak emiatt. Hiszen mindenre van magyarázat,
ígéret. Csak várjuk ki!
6. Hiába
a tisztességes, napi 8-12 óra munka. Mit ér a több műszak, több munka? Az adók
nőnek, a fizetések csökkenek. A béremelés a közép és alsó rétegeket nem érinti.
A szociális szféra haldoklik. Lassan már nincs, aki gondoskodjon a
szegényekről, idősekről. A hajléktalanokat inkább kitiltanák, mint segítenének
rajtuk. A tartósan beteg, súlyosan fogyatékos személyektől mind a pénzbeli,
mind a természetbeni támogatásokat megvonják, lecsökkentik. A legtöbb speciális
iskolát, intézményt megszüntetik, ellehetetlenítik. A családok pedig magukra
maradnak a nehézségekkel.
7. A
tervezett pedagógus béremelések csak tervek maradtak. Az ígéret csak ígéret
maradt. Az ugyanis nem béremelés, ha a fizetésekkel együtt nő a kötelező
óraszám és hosszabb lesz a munkaidő. Akkor csupán arról van szó, hogy a
többletmunkáért is jár fizetés. Ám nem kell csüggedni, mert cserébe új
közoktatási terv született. A munkaidő megnőtt, a plusz juttatások megszűntek,
egyes tanárok fizetése még csökkent is. A gyerekek már 6 évesen megtanulják
milyen a 8 órás műszak és azt is megtapasztalják, milyen az, ha már a
véleményükre, igényükre sem figyelnek.
8. Épül
a sok szép stadion, virágzik a futball. Erre milliárdos források állnak
rendelkezésre. A devizahitelesek meg csak megértik, hogy - bár lakásuk elveszik
- ahogy kormányfőnk mondaná: „Lesz sok erkölcsös, sportos ifjú.” Ez ugyanis a
jövő szempontjából megnyugtató.
Ám ha
nem nézzük e kis hibákat, azt kell mondanunk, hogy büszkék lehetünk kormányunk
munkájára. Bár nem tőrödnek a társadalmi problémákkal, mégiscsak elérték azt,
amit akartak. Igazi hungarikumokkal gazdagodott hazánk. Megszületettek Nemzeti
Dohányboltjaink, jó, hát pár ezer korábbi tulajdonos kárára. Lassan már Nemzeti
Kaszinónk is lesz, lehet hol pénzt költeni. Az államosítás sorával jobbnál jobb
intézmények kerültek kormányunk ellenőrzése, irányítása alá.
Most,
hogy pár hónap múlva újra választások lesznek, el kellene gondolkodnunk, hogy
vajon jó helyen állunk-e, helyes irányba haladunk-e. Mérlegelnünk kell, hogy a
sok kis morzsa, ami elénk lett hintve a sok változásról, vagy épp arról, hogy
megcsináltak mindent, amit ígértek, vajon tényleg úgy van-e.
Egy
biztos, a jövő a mi kezünkben van!
