Az egész ország hálás lehet
azoknak a több milliárdos bevételeknek, amelyeket a kormány befektetni készül. Akik
naivan azt hinnék, hogy ezzel életek, sorsok változhatnak meg, vagy épp
csökkeni fog a szegénység és minden kerítés kolbászból lesz, azokat el kell
keserítenem. Ugyanis több, mint 130 milliárd forintot a sport oltárán áldozunk
fel.
Nincs is ezzel baj, hiszen minden
ország szíve vágya, hogy olimpiát vagy épp világbajnokságot rendezzen. Az sem
probléma, hogy támogatjuk hazánk sportolóit, akik miatt a televízió előtt ülve
képesek vagyunk a körmeinket is lerágni az izgalomtól. A jövő nemzedékéért
mindent!
Ez nem baj. A befektetés kell. Miniszterelnökünk
is megmondta az egyik új sportcsarnok átadásakor, hogy „Megtaláltuk a válságból
kivezető utat és még közös terveket is kovácsolunk.” Kell ennél több? Ha csak
ezen múlik, akkor építsünk rengeteg stadiont, feledvén a sok-sok hitellel küzdő
ember gondját.
Töltsön el minket büszkeséggel,
hogy bár éhezünk és számláinkat sem tudjuk fizetni, a sport felfelé ível és
mindez a mi érdemünk, amit el is ismert hazánk vezetője:
„Az, hogy ez megtörténhetett, a magyar
embereknek köszönhető, akik elvégzik a munkájukat, befizetik az adójukat, és
törődnek a közösségeikkel. Ők vezették ki velünk együtt Magyarországot a
válságból”.
Örülök, hogy egy olyan
demokratikus országban élek, ahol napi 8-12 órát dolgozva fizethetem az adót,
eltarthatom az országot és hozzájárulhatok ahhoz, hogy a kormány örömeit,
igényeit kielégíthessem.
Nem számít a sok devizahiteles, a
családi pótléktól elesett tartósan beteg gyerek, a növekvő munkanélküliség, a
meg nem becsült pályakezdő diplomás. Kit zavar, hogy a szociális ellátórendszer,
az oktatás- és az egészségügy haldoklik, a gazdaságról nem is beszélve. Mit
érdekel az engem, hogy növekszik a társadalmi rétegek közötti szakadék, hogy
nem tudom, hogyan fizessem a számláimat vagy egyáltalán lesz e nyugdíjam.
Egyszerűen nem számít, hogy ennyi pénzzel ki tudnánk húzni az eladósodott
családokat a kátyúból vagy a szegénység enyhítésére felhasználhatnánk az
összeget! A lényeg, hogy kormányunk kedvenc ágazata a futball – s ezzel együtt
Felcsút - szárnyaljon!
Mindezt megtehetjük, mert a
válságból kijutottunk és a felelősség azt írja elő miniszterünk szerint, „hogy
teremtsünk meg minden lehetséges feltételt ahhoz, hogy gyermekeink több esélyt
kapjanak a jövőbeli sikerekre”. Én meg inkább Gandhit idézem: „Nem szabad
elfelejtenünk, hogy a történelem során mindig is voltak olyan zsarnokok és
gyilkosok, akik egy ideig legyőzhetetlennek tűntek, de végül mindig elbuktak.
Mindig.”
