„- Anya, nekem meddig kell dolgoznom?

- Kislányom, ameddig csak élsz. A munka nemesít.

- De anya, én mikor megyek nyugdíjba?

- Kislányom, jobban jársz, ha dolgozol, mert nem lesz, ki eltartson.

- De anya, nincs más megoldás?

- De van, szüljél sok gyereket!

- És ha én nem akarok, vagy csak egyet szeretnék?

- Akkor bizony éhen halsz!”

 

Nemrég újra nyilvánosságot kapott az a javaslat, miszerint a nyugdíjrendszer erőteljesen jutalmazná azokat, akik legalább három gyermeket nevelnek. Nemcsak jutalom, de büntetés is szerepel a tervezetfélében, amely szerint a gyermektelenek és az egy gyermeket vállalók kevesebbet kapnának, mint amennyire a mostani jogszabályok szerint jogosultak lennének. Az nem fog számítani, hogy ledolgozott valaki 40-50 évet, ha egy gyereke van, vagy épp egy sincs. Ilyen esetben nem lesz méltó a nyugdíjra sem. Eme gondolatmenet alapjaiban verné szét a részben ma még kereset - és befizetés - arányos társadalombiztosítási rendszert, ám emellett komoly etikai dilemmákat is felvetne.

Stabil és igazságos nyugdíjrendszerek híján az emberek régen is csak saját utódaikra számíthattak, de a mai világban, amikor a mélyszegénység óriási méreteket öltött, ahol az egyenlőtlenség csak burjánzik és más társadalmi normák élnek, arra „kötelezni” az embert, hogy azért szüljön gyereket, hogy legyen nyugdíja, vagy épp megcímkézni ezzel azokat, akik nem tudnak gyermeket vállalni, abszurdum. Minden pár életében fontos a család egysége, a gyermekvállalás, de nem abból az elgondolásból, hogy legyen nyugdíjuk.  Azok a nők vagy férfiak, akiknek meg nem lehet gyermeke, eláshatják magukat. Nem elég a szomorúság, a vágyakozás, de még meg is bélyegzik őket: „Ha nem tudsz szülni, akkor nyugdíjat se akarj.”

A modern társadalombiztosítás szétporlasztotta az egyéni kockázatokat, a fogamzásgátlás pedig eszközt adott a kezünkbe, hogy immár felelősen dönthessük el, akarunk-e gyermeket és azt is, hogy mikor. Bármilyen társadalmi berendezkedés és bármilyen társadalmi és állami támogatás ellenére azt a gyermeket – egyet, kettőt vagy ötöt – nekünk kell felnevelnünk, az anyagiakon túl képesnek kell lennünk a megfelelő odafigyelésre, türelemre, szeretetre. Van, aki egyet tud felelősséggel vállalni, van, aki négyet, és bizony van, aki olyan, hogy mindenkinek jobb, ha nem vállal egyet sem. És bizony tömegével adódnak olyanok is, akik bármire hajlandóak, hogy gyermekük szülessen – ez mégsem adatik meg nekik.

A mai világban egyszerűen irreális egy olyan nyugdíjrendszert létrehozni, ami gyerekszámhoz van kötve. Inkább azon kellene elgondolkodni, hogyan támogassunk minden családot, ahol nem csak több gyerek van, hanem fogyatékkal élő is. Nem elvenni kell még többet, nem kötelezni kell olyan dologra az embert, ami amúgy is természetes. Kötelezővé tenni a három-négy gyereket csak amiatt, hogy az illető ne haljon éhen idős korában – a mostani válságos helyzetben abszurd. Azok számára pedig, akik, bár szeretnének, mégsem tudnak gyermeket vállalni, talán megkönnyíteni kellene az örökbefogadási eljárást, nem pedig még jobban megnehezíteni számukra az életet.

Az Amerikai Népszava feltette a következő fő kérdést: mi lesz veled Magyarország? Én is ezt tenném fel, vajon mi lesz velünk a választások után?

Vasárnap az emberek felébredtek, és jó eséllyel elmentek szavazni. Mindenki a maga választókörzetébe. Kire tették le a voksot? Kinek adták oda 4 évre az újabb esélyt, hogy ő meg a családja biztonságban, boldogságban éljen? Az idei politikai felhozatal - valljuk be őszintén – siralmas volt.

Ha megnézzük az Orbán kormányt az elmúlt esztendőkben, sok jót nem tettek, csak bizonyos réteggel. A hatalom megszerzésére és megtartására rendezkedtek be, ez volt a fő céljuk. Ennek menetrendjét mérnöki pontossággal kidolgozták, ám arról, hogy mit kezdjenek a gazdasággal, oktatással, egészségüggyel, fogalmuk sem volt. Szerintem most sem tudják, de nem is nagyon érdekli őket. A lényeg, hogy van nemzeti dohánybolt, minden lassan narancssárgába borult, meg vannak a bábok, mindenkinek jutott szép számmal föld, csak azoknak nem, akiknek kellett volna. Felcsút és a stadionok virágzásnak indultak, és Putyin is megérkezett hazánkba. Az országot lassan átkeresztelhetjük ORBÁNIÁRA.

Az Összefogás elnevezésű társaság összegyűjtötte az elmúlt évek sleppjeit. Azt gondolták, ha külön nem is, együtt biztos tudnak érvényesülni. Az elgondolás persze szívet melengető, de kíváncsi lennék, hogy hatalomra kerülés után mennyi ideig lett volna meg az összhang és a baráti szeretet közöttük.

A Jobbik elnevezésű brigád Magyarország sötét foltja. Programjuk, ideológiájuk, értékeik oly mértékben kártékonyak, hogy egyszerűen nekik még a Parlamentbe sem lenne szabad bekerülniük. Nem ismerik a demokráciát, az esélyegyenlőséget, az egyenlő bánásmódot, a szabadságot. Nem gondoltam volna, hogy mi magyarok annyira elkeseredettek vagyunk, hogy egy ilyen antiszemita pártot válasszunk.

Aztán ott van még Seres Mária, Szili Katalin, Schmuk Andor pártja. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Mi a közös mindenkiben? A hatalmat akarja, hogy aztán a másik orra alá dörgölje.

Biztosra veszem, hogy minden párt Magyarország érdekit kívánja szolgálni, de fogalma sincsen, hogy mit tegyen, azt meg végképp nem tudja, mit akar a magyar társadalom. Megkérdezett bárki is minket, mi mit akarunk? Engedtek beleszólást a döntéseikbe? NEM!

Választók! Nincsen könnyű dolgunk. További négy, bizonytalan év vár ránk. Azt, hogy ki lett a vezér, már tudjuk. De ne adjuk fel továbbra sem, harcoljunk a demokráciáért, a szabadságért és az egyenlőségért!

A Nemzedékek Műhelye a következő időszakban megmutatja, hogy nem a hatalomért dolgoznak, hanem a társadalomért. Nem az ideológiák érdeklik, hanem a közös cselekvés, gondolkodás. A NeM hisz a társadalomban, a jólétben és a demokráciában!

Minden jót!

A választást megelőző időszak a cirkuszhoz hasonlít leginkább. Minden párt igyekszik a legnagyobb, legkáprázatosabb trükkel elbűvölni a pódiumot, remélvén, hogy ők kapják a végén a legtöbb tapsot.

A kampány időszak izgalmakkal teli. Nap, mint nap rácsodálkozunk, hogy bárhol is vagyunk, utolér minket az összes politikai párt. Videók, plakátok, különféle felhívások, aláírásokat gyűjtők az aluljárókban vagy az utcákon. 

Egyik politikai párt sem csücsül nyugodtan. Mint a szorgos hangyák mozgolódnak és közösen szállítják a kis „morzsákat”. Ebben az időszakban intenzívebben keresi mindenki a másik gyenge pontját. Igyekeznek minél több mocskos dolgot napvilágra hozni. Gondoljunk a Zuschlag könyvre, Simon úr milliárdjaira… Persze felmerülhet jogosan a kérdés, hogy eddig ez miért nem derült ki? Miért pont most?

A párttagok, mint bűvészek a cilinderből húzzák ki sorra meglepetéseiket. Ezzel kívánják elcsábítani a nagyközönséget. Ám vigyázzunk, mert minden egyes mutatvány mögött egy jól felépített, előre megtervezett hamis trükk áll, amellyel alaposan becsaphatják a közönséget.

Az idei kampányidőszak bővelkedik mindenben. Ígéretek sokasága, az elmúlt évek felhánytorgatása. Összefogás ide, összefogás oda, rossz úton járunk. Mondom ezt azért is, mert rengeteg olyan politikai párt alakult, amely csupán azért regisztrált, hogy felvehesse a több millió forintos kampánypénzt, és isten tudja mire költötte el ellenőrzés, elszámolás hiányában. Nekik nem a kormányváltás a céljuk, ellenben lenyúlták az adófizetők pénzét.

Azt csak a hírekből tudjuk meg, hogy mivel jobb az egyik a másiknál, hiszen egyesek nem vállalják a nyilvános megmérettetést. Pedig akinek nincs miért félnie, miért ne vállalna be egy politikai szócsatát? Úgy tűnik a hitelességre, igazmondásra nincs semmilyen trükkjük.

Ám azt se felejtsük el, hogy a politikai versengés mögött elsősorban nem a társadalom jólétének elősegítése vagy a demokrácia fenntartása a cél, hanem a hatalom megtartása vagy épp elnyerése. Csak az számít, hogy győzzenek a másik ellen és orruk alá dörzsöljék mindezt.

A közönségnek nincs könnyű dolga, mert bár váltana, nincs kire. Hiányzik a bizalom, a hitelesség, a hit. Szemfényvesztés az egész! De egyet ne felejtsünk: a mi jövőnk a mi kezünkben van, ne adjuk el! Mondjuk NEM-et azokra a mutatványosokra, akik leszerepeltek! Mondjuk igen-t a szabadságra, a demokráciára!

NeM ma született,de mégis aktuális!

A döntések időszaka

Április 6-án elérkezünk egy fontos állomáshoz. Négy évet kell alaposan mérlegelnünk és ez alapján meghozni egy olyan döntést, amely további 4 évig a sorsunkat fogja befolyásolni. Vajon a mi döntésünk érvényesül, vagy fejet hajtunk ismét a hatalomnak, mert erre „kényszerít” minket?

 

A választások közeledtével minden párt előrukkol valami szenzációval. Mindenki mélyen belenyúl a varázskalapjába és sorra húzza ki belőle az ígéreteket. Elhúzzák a mézes madzagot, alaposan összezavarnak minket. Közben egymást szidják, mérlegelnek, vádaskodnak, és persze szavazatokat vesznek szép számmal. Kampányidőszak!

Amit 4 év alatt nem sikerült megtenni a kormánynak, most behozza a lemaradást. Van itt minden: szociális szférában dolgozók bérének emelése (nevetséges összeggel), rezsicsökkentés, atomerőmű bővítés, oroszokkal barátkozás, EU-val szembemenés, családtámogatások rendszerének átgondolása. Minden, mi szem, szájnak ingere.

Az emberekkel elhitetik, hogy mindenbe van beleszólásuk, az ő érdekükben történik minden. Jobban élnek, hiszen nőtt a foglalkoztatottság aránya, csökkent az államadóság (pedig a hírek épp most számoltak be róla, hogy ilyen magas még sosem volt a hiány). Ám fogalmunk sincs, hogy mi folyik a háttérben.

Csak arról beszélnek, hogy milyen pozitív változások indultak el az országban, de arról már nem szól a fáma, hogy ez csak a felsőrétegnek jó. Az emberek többsége hónapról hónapra él. A fiatalok bizonytalanul tekintenek a jövő felé. Már senki nem bízik abban, hogy mire oda jut, lesz-e neki nyugdíja.

 A Fidesz saját játszóteret csinált magának, ahol a bábukat úgy mozgatják, ahogyan csak akarják. Nincsen demokrácia, nincsen szabadság, egyenlőség meg főleg nincsen.

Az emberek pénzéből építgetnek új stadionokat, miközben az egészségügyi ellátások színvonala egyenlő a nullával, a fogyatékkal élőktől elvettek számos támogatást, a Pető Intézet fennmaradásának érdekében jóformán semmit nem tettek. Elvették a magánnyugdíj-pénztárakban lévő összegeket, megfenyegetve az embereket, hogy ha nem mondanak le róla, akkor nincs nyugdíj. Így se úgy se lesz. A felvett pénzből ki tudja mit törlesztettek, vagy épp építettek. A pedagógusok kaptak béremelést, de milyen feltételekkel, milyen plusz feladatokkal! A szociális szféra továbbra is süllyedőben van. Ám, hogy elhallgattassák őket, kaptak bruttó pár ezer béremelést, amelynek majd a 70%-t adóban visszaveszik. Így marad a motiválatlanság, a „tűzoltó” jellegű munka. Az országot „eladták” az oroszoknak, pedig más alternatíva is lett volna a munkahelyek számának bővítésre. Ráadásul választási lehetőséget sem hagytak. Elég volt!

 

Itt az ideje, hogy NeM-et mondjuk!

Erkölcstanóra Gyurcsánynak és Orbánnak, avagy hogyan lehet öngól a Biblia!

echotv

Őszinte levél a szakszervezet világából!

A jelenlegi kormány óriási erőket mozgósít, hogy a társadalom minden tagját behálózza, megvegye vagy, ha erre nincs esély, akkor pusztán megfélemlítse, egzisztenciálisan ellehetetlenítse. A következő levél azt mutatja meg számunkra, hogy a Fidesz kinyújtott csápjaként működő Liga szakszervezetek munkatársai, hogyan próbálják felvásárolni a többi érdekképviseleti szervezetet. Köszönjük Radics Gábor szakszervezeti tisztségviselőnek, hogy hozzájárult levele közléséhez.

Kedves Kolléganők, Kollégák!
A minap érdekes élményben volt részem: Meglátogatott a Liga két kolléganője. Ha megengeditek, okulásul megosztom Veletek tapasztalataimat.
A Munkáltató szerencsére osztja a véleményünket, hogy nincs szükség másik szakszervezetre, hiszen nálunk példaértékű a munkaügyi kapcsolat. Megjegyzendő, hogy a műszaki igazgató felől támadtak, aki hozzám irányította Őket.
Telefonos megbeszélésünk után a lehető legrövidebb időn belül fogadtam Őket az irodában. Két fiatal - egyikük talán pályakezdő -, küllemüket tekintve (azok számára, akik nem szenvednek anyakomplexus-szindrómában) vonzónak mondható, igényes, kedves Hölgy volt. Ezt azért fontos kiemelnem, mert bár taktikai szempontból igazolható, nem tartom erkölcsösnek, "golyófogóként" alkalmazni Őket., ártatlanságukat.
A kávé, üdítő és a zavart körmondatok után feltettem a kérdést: Melyikük kezdi?
A fiatalabb, január elején kezdett Hölgy felvázolta, hogy szeretnének segítséget nyújtani a munkavállalóknak, jelezni, hogy itt vannak, megmutatni, képviselni, átvállalni blablabla.
Óvatosan közbekérdeztem, hogy kiknek akarnak segíteni, hiszen nálunk van szakszervezet stb. Ekkor elkezdtek terelni, hogy a nem szervezett munkavállalóknak, de a végén eljutottunk a szervezettekhez is.
Feltettem a kérdést, hogy milyen szolgáltatásokkal tudnak nekünk újat, jobbat nyújtani. Erre elmondták a konföderációs hátteret, a szakértelmet, a futó projektjeiket stb.
Visszakérdeztem, hogy milyen szakmai tapasztalatot tudnak felvonultatni, ami paritásban van pl. a VDSZ 108 éves tapasztalatával, előéletével. Megkérdeztem, ismerik-e pl. Hámán Kató nevét, munkásságát, halálának körülményeit. Megkérdeztem, hogy milyen segítséget tudnak nekem nyújtani, ami felülmúlja a huszonéves munkahelyi, tizenéves munkavédelmi, illetve tízéves érdekvédelmi tapasztalatomat, a közben megszerzett képzettségeimet.
Feltettem a kérdést, hogy láttak-e már halálos balesetet, amiben a munkavállaló csontjait hullámosra törte a háromgörgős erőmérő cella, illetve, hogy beszélgettek-e a munkavállalóval, tartották-e benne a lelket, addig az egy óráig, ameddig szétszerelték a gépet, hogy a mentő elvihesse.
Megkérdeztem Őket, volt-e már olyan szituációjuk, hogy a saját, vagy munkatársuk érdekében tett nyilatkozatuk miatt rettegtek az elbocsátás, vagy egyéb szankciók miatt. Megkérdeztem, volt-e konfliktusuk a saját szervezetükön belül a működéssel kapcsolatosan, vagy pl. van-e üdülőjük, amit esetleg meg kellett védeniük saját kollégáik felelőtlenségétől.
Megkérdeztem, érezték-e a szemhéjukon a mázsás súlyt, ami becsukásra készteti hajnal 3 és 4 között, miközben a kalander forog, a legparasztabb csoportvezető pedig üvölt, hogy "otthonaluggyábazmeg" . Tapasztalták-e, amikor egy primitív besúgóból kisfőnököt csináltak, aki egyből csicskáztatta Őket. Ismerik-e azt a tipikus magyar jellemvonást, amit nagyapám csak úgy jellemzett: "Fiam, ha a szart főtöszik a pócra, mingyá lekvárnak érzi magát".
Azután összegezve újra feltettem, de akkor már irányítva a kérdést: Mit tudnak nyújtani nekünk a pénzen kívül?
Nem vártam meg a választ, bevégeztem kínzásukat. Közöltem velük, hogy halmazainknak nincs közös eleme, és torokra megyünk, ha érdekszféránkba kerülnek. Azt viszont javasoltam, hogy megyei szinten szívesen együttműködöm, tapasztalataimmal segítem Őket. Felajánlottam, ha vállalják, hogy közben fütyülnek és tapsolnak, szívesen megszervezek Nekik egy gyárlátogatást, hogy legalább egyszer érezzék a munkahelyi miliőt.
Azután szintén irányítva megkérdeztem a vizes ágazat ügyét. Meglepetésemre elmondták, hogy 50 millió Forintot kaptak valami pályázattal kapcsolatban ismereteik szerint az átcsatlakozásuk okán.
Személyes véleményük egyébként az volt, hogy nem értenek mindennel egyet, ami utasítást kapnak, ezért nem akarnak ellenségeskedni, de nekik az a feladat lett kiadva, hogy átcsábítsanak, beszervezzenek stb. "pénzt, paripát, fegyvert nem kímélve".
Szóval egyáltalán nem éreztem diadalt, hogy sikerült "visszavernem a támadást", inkább elkeseredtem, a hatalom és pribékjei aljasságán, amivel ártatlan gyermekeket használ fel ocsmány és tisztességtelen céljai eléréséhez, veszélyeztetve jól működő rendszereket, kapcsolatokat.
Üdvözlettel /Best regards

Gábor, Radics
Szb titkár/Secretary of TU

Néhány kérdés a választások előtt?

Sokan, sokfélét írtak, írnak és még fognak is írni a választásokkal kapcsolatban.

Nekem csak néhány kérdés jutott eszembe, amit érdemesnek gondolok feltenni, mielőtt bárkire is szavaznánk.

1. Szüksége van-e az országnak, az itt élő embereknek, állami szintű változásra?
2. Akarjuk és hisszük-e, hogy TÉNYLEG lehet változtatni? (...és merjük-e?)
3. Lesz-e bármiféle változás akkor, ha a mostani ellenzéki összefogás kerül hatalomra?
4. Lesz-e változás, ha a jelenlegi kormány marad hatalmon?
5. Tényleg csak e kettő lehetőség közül lehet választani?
6. Van-e személy, személyesség a név/párt mögött?
7. Valakire/valamire, vagy valaki ellen történik a szavazás?
8.  „Igazi” választás-e az, amit a „ha ló nincs szamár is jó!” elve vezérel?
9. Adunk-e esélyt a kis pártoknak, embereknek?

Van még kérdés?

Atomvillanás

Arra nem sok szót érdemes vesztegetni, amit ismerősöm Moszkvában élő szülei meséltek…Tele van az ottani sajtó országunkat vonzóvá tenni igyekvő hírekkel. Természetesen azóta, amióta bejelentették Paks 2 atomerőművet.

Azon viszont elgondolkodtam hogyan lehet az, hogy:

1.      Míg Németország az atomerőműveinek bezárásáról döntött, mi újabbat építünk?

2.      A szakértők szerint, nem gazdaságos. Mi újabb atomerőművet építünk?

3.      A szakértők szerint nem biztonságos. Mi újabb atomerőművet építünk?

4.      A világon szinte mindenhol az alternatív energiát helyezik előtérbe. Mi újabb atomerőművet építünk?

5.      Más államokban ilyen esetben már az utcán tiltakoznak a környezetvédők és más civilek, szakemberek. Mi újabb atomerőművet építünk. (Hol vannak azok, – persze nem csak azok – akik Bős-Nagymaros vízi erőmű ellen stb. tiltakoztak??)

6.      Felelősen gondolkozik-e az az ember, aki úgy vesz fel hitelt a mai világban, hogy tudja előre, az, amire felveszi nem fog kifizetődni és a felvett hitelt gyermekei, unokái sem biztos, hogy ki tudják fizetni?

7.      Mindent lenyelünk?

Egy fecske, nem csinál nyarat, de vajon négy?

Az MSZP, az Együtt-PM, a Demokratikus Koalíció (DK) és a Magyar Liberális Párt megállapodott a közös listáról, az egyéni jelöltekről és a közös miniszterelnök személyéről. Segítség nélkül egy ember nem tud nagy eredményeket elérni, így összeálltak. Ám jogosan feltehetjük a kérdést, hogy ez a négyes fogat egymást segítve mit fog elérni?

 

Ők négyen azok, akik szembe kívánnak szállni e „diktatórikus” hatalommal.  Mindegyiküknek megvan a maga múltja, próbálkozásai, eredményei és bukásai. Eddig egymás ellenségei voltak, most úgy döntöttek, hogy összeállnak és megpróbálják a lehetetlent. Nem tudom, ki hogy van vele, de én eléggé szkeptikus vagyok velük szemben.

Mind a négyen más politikai nézeteket, ideológiát vallanak, lesz-e azonban elég idejük arra, hogy összehangolják politikai programjaikat? Valóban félre tudják majd tenni az ellentéteket? Bizalom, együttműködés, hitelesség, felelősség. Ez szükséges ahhoz, hogy a mostani kormányt képesek legyenek megbuktatni. Vajon megvan-e bennük mindez? Tényleg úgy gondolják, hogy ők négyen elhozzák a változást?

Én nem hiszek az ő hitelességükben. Nem hiszek abban, hogy a közös munka érdek nélküli és valóban azért hivatottak összeállni, hogy elhozzák az igazságot. Abban sem hiszek, hogy ha így is lenne, vajon ez a koalíció hosszú távon életképes maradna-e, mert mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a hatalom mit tesz az emberrel. Ehhez elég csak mostani kormányfőnkre gondolni.

Ahhoz, hogy új Magyarországot építsünk és egy biztos jövő felé haladjunk, szükség van a korrupció kizárására, a szabadság korlátozásának feloldására, a demokrácia valódi tartalmának megjelenítésére, az egyenlőség elvének betartására. Erre egyik mostani párt sem képes.

Ahhoz, hogy valami új legyen, valaminek meg kell szűnnie – hangzik a mondás Én azt gondolom, hogy Magyarország csak akkor állhat fel mind a morális, mind a gazdasági válságból, ha szakítunk minden eddigi politikai hatalommal, és olyan irányt veszünk célba, amely egy teljesen új paradigmaváltást eredményez.

A NeM ezt képviseli. Teljes mértékben ideológiai kötöttségektől mentes. Céljuk a szociális tradicionalizmus megteremtése, amelyen a politika kopernikuszi fordulatát értik. Azt vallják, hogy a politikai ideológiák kiiktatásával a társadalmi szolidaritás megteremtését érhetik el, miközben az emberi méltóságot szem előtt tartják. Programjukat antipártként valósítják meg, nem törekednek költséges szervezeti rendszer kiépítésére. Műhelyük nem a párttagságra, hanem a cselekvő és gondolkodó emberekre és közösségekre épít.  Ez kell Magyarországnak!

 

Kezdjük el együtt, újra!

“Az emberélet útjának felén egy nagy, sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz utat nem lelém”

“Az emberélet útjának felén egy nagy, sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz utat nem lelém”

( Dante: Isteni színjáték)

 

Dante gondolatai jutnak eszembe, ha az elmúlt éveket nézem politikai szempontból.  Elevenítsük fel, miről is van szó a műben.  A költő egy sötét erdőben eltéved, és amikor igyekezne feljutni a napos magaslatra, különféle vadállatok támadják meg. A gyönyör és az irigység párduca, a gőg és az erőszak dühös oroszlánja, és a féktelen kapzsiság mindig éhes nőstényfarkasa veszi körbe őt. Ekkor feltűnik Vergilius, aki az értelem és az erkölcsi tisztaság hőse, és megpróbál bátorságot önteni Dantéba. A jó hír, hogy van olyan út, amely kijut az erdőből, a rossz azonban az, hogy ez a poklon keresztül vezet.

Magyarország hasonló helyzetben van, csak az a nagy probléma, hogy nincs olyan igaz ember, aki kijuttatná a sötét erdőből, mert a vadállatok nem engedik, és amennyire csak lehet, még mélyebbre viszik, hogy a fényt se lássa a sötétségen túl. Útközben persze elhintenek sok ígéretet, ajándékot, hogy ne fogjon senki gyanút. Akad, aki jól jár, de sajnos a többség tovább süllyed a kilátástalanság útvesztőjébe.

A 2014-es év nagyon fontos évnek ígérkezik, mert most újra van lehetőségünk dönteni, hogy ki lesz a mi Vergiliusunk. Be kell látnunk, hogy a sok ígéret és törvény mögött hamis szavak állnak. A mostani rezsim nem kivezet minket a sötétségből, hanem mélyebbre taszít. Azok persze jól járnak, akik mögéjük álltak vagy épp erre készülnek, de lássuk be, nem lett kolbászból a kerítés. A tervek, intézkedések is csak arra jók, hogy látszólag betömjék a lyukakat, de társadalmi igazságosságról szó sincs. Itt a vadállatok járnak csupán jól. A korrupció, a lopás, a hazugságok tárháza kifogyhatatlanná vált. Miközben azon dolgoznak, hogy elrejtsék a valóságot, megszűntetik a demokráciát, a szabadságot és tovább mélyítik a társadalmi egyenlőtlenséget. Nincs középosztály, megszűnt. Dönthetünk, hogy alulra vagy felülre megyünk.

2014-ben újra dönthetünk, hogy a sötét erdőben bolyongunk tovább, vagy végre megkeressük Vergiliust és harcolunk országunkért, a szabadságért, az egyenlőségért és a demokráciáért.

 

Fogjunk össze!