Április
6-án elérkezünk egy fontos állomáshoz. Négy évet kell alaposan mérlegelnünk és
ez alapján meghozni egy olyan döntést, amely további 4 évig a sorsunkat fogja
befolyásolni. Vajon a mi döntésünk érvényesül, vagy fejet hajtunk ismét a hatalomnak,
mert erre „kényszerít” minket?
A választások
közeledtével minden párt előrukkol valami szenzációval. Mindenki mélyen belenyúl
a varázskalapjába és sorra húzza ki belőle az ígéreteket. Elhúzzák a mézes
madzagot, alaposan összezavarnak minket. Közben egymást szidják, mérlegelnek, vádaskodnak,
és persze szavazatokat vesznek szép számmal. Kampányidőszak!
Amit 4 év alatt nem
sikerült megtenni a kormánynak, most behozza a lemaradást. Van itt minden:
szociális szférában dolgozók bérének emelése (nevetséges összeggel),
rezsicsökkentés, atomerőmű bővítés, oroszokkal barátkozás, EU-val szembemenés,
családtámogatások rendszerének átgondolása. Minden, mi szem, szájnak ingere.
Az emberekkel
elhitetik, hogy mindenbe van beleszólásuk, az ő érdekükben történik minden.
Jobban élnek, hiszen nőtt a foglalkoztatottság aránya, csökkent az államadóság
(pedig a hírek épp most számoltak be róla, hogy ilyen magas még sosem volt a
hiány). Ám fogalmunk sincs, hogy mi folyik a háttérben.
Csak arról beszélnek,
hogy milyen pozitív változások indultak el az országban, de arról már nem szól
a fáma, hogy ez csak a felsőrétegnek jó. Az emberek többsége hónapról hónapra
él. A fiatalok bizonytalanul tekintenek a jövő felé. Már senki nem bízik abban,
hogy mire oda jut, lesz-e neki nyugdíja.
A Fidesz saját játszóteret csinált magának,
ahol a bábukat úgy mozgatják, ahogyan csak akarják. Nincsen demokrácia, nincsen
szabadság, egyenlőség meg főleg nincsen.
Az emberek pénzéből
építgetnek új stadionokat, miközben az egészségügyi ellátások színvonala
egyenlő a nullával, a fogyatékkal élőktől elvettek számos támogatást, a Pető
Intézet fennmaradásának érdekében jóformán semmit nem tettek. Elvették a
magánnyugdíj-pénztárakban lévő összegeket, megfenyegetve az embereket, hogy ha
nem mondanak le róla, akkor nincs nyugdíj. Így se úgy se lesz. A felvett
pénzből ki tudja mit törlesztettek, vagy épp építettek. A pedagógusok kaptak
béremelést, de milyen feltételekkel, milyen plusz feladatokkal! A szociális
szféra továbbra is süllyedőben van. Ám, hogy elhallgattassák őket, kaptak
bruttó pár ezer béremelést, amelynek majd a 70%-t adóban visszaveszik. Így
marad a motiválatlanság, a „tűzoltó” jellegű munka. Az országot „eladták” az
oroszoknak, pedig más alternatíva is lett volna a munkahelyek számának bővítésre.
Ráadásul választási lehetőséget sem hagytak. Elég volt!
Itt
az ideje, hogy NeM-et mondjuk!
