A jelenlegi kormány óriási erőket mozgósít, hogy a társadalom minden tagját behálózza, megvegye vagy, ha erre nincs esély, akkor pusztán megfélemlítse, egzisztenciálisan ellehetetlenítse. A következő levél azt mutatja meg számunkra, hogy a Fidesz kinyújtott csápjaként működő Liga szakszervezetek munkatársai, hogyan próbálják felvásárolni a többi érdekképviseleti szervezetet. Köszönjük Radics Gábor szakszervezeti tisztségviselőnek, hogy hozzájárult levele közléséhez.
Kedves Kolléganők, Kollégák!
A minap érdekes élményben volt részem: Meglátogatott a Liga két kolléganője. Ha megengeditek, okulásul megosztom Veletek tapasztalataimat.
A Munkáltató szerencsére osztja a véleményünket, hogy nincs szükség másik szakszervezetre, hiszen nálunk példaértékű a munkaügyi kapcsolat. Megjegyzendő, hogy a műszaki igazgató felől támadtak, aki hozzám irányította Őket.
Telefonos megbeszélésünk után a lehető legrövidebb időn belül fogadtam Őket az irodában. Két fiatal - egyikük talán pályakezdő -, küllemüket tekintve (azok számára, akik nem szenvednek anyakomplexus-szindrómában) vonzónak mondható, igényes, kedves Hölgy volt. Ezt azért fontos kiemelnem, mert bár taktikai szempontból igazolható, nem tartom erkölcsösnek, "golyófogóként" alkalmazni Őket., ártatlanságukat.
A kávé, üdítő és a zavart körmondatok után feltettem a kérdést: Melyikük kezdi?
A fiatalabb, január elején kezdett Hölgy felvázolta, hogy szeretnének segítséget nyújtani a munkavállalóknak, jelezni, hogy itt vannak, megmutatni, képviselni, átvállalni blablabla.
Óvatosan közbekérdeztem, hogy kiknek akarnak segíteni, hiszen nálunk van szakszervezet stb. Ekkor elkezdtek terelni, hogy a nem szervezett munkavállalóknak, de a végén eljutottunk a szervezettekhez is.
Feltettem a kérdést, hogy milyen szolgáltatásokkal tudnak nekünk újat, jobbat nyújtani. Erre elmondták a konföderációs hátteret, a szakértelmet, a futó projektjeiket stb.
Visszakérdeztem, hogy milyen szakmai tapasztalatot tudnak felvonultatni, ami paritásban van pl. a VDSZ 108 éves tapasztalatával, előéletével. Megkérdeztem, ismerik-e pl. Hámán Kató nevét, munkásságát, halálának körülményeit. Megkérdeztem, hogy milyen segítséget tudnak nekem nyújtani, ami felülmúlja a huszonéves munkahelyi, tizenéves munkavédelmi, illetve tízéves érdekvédelmi tapasztalatomat, a közben megszerzett képzettségeimet.
Feltettem a kérdést, hogy láttak-e már halálos balesetet, amiben a munkavállaló csontjait hullámosra törte a háromgörgős erőmérő cella, illetve, hogy beszélgettek-e a munkavállalóval, tartották-e benne a lelket, addig az egy óráig, ameddig szétszerelték a gépet, hogy a mentő elvihesse.
Megkérdeztem Őket, volt-e már olyan szituációjuk, hogy a saját, vagy munkatársuk érdekében tett nyilatkozatuk miatt rettegtek az elbocsátás, vagy egyéb szankciók miatt. Megkérdeztem, volt-e konfliktusuk a saját szervezetükön belül a működéssel kapcsolatosan, vagy pl. van-e üdülőjük, amit esetleg meg kellett védeniük saját kollégáik felelőtlenségétől.
Megkérdeztem, érezték-e a szemhéjukon a mázsás súlyt, ami becsukásra készteti hajnal 3 és 4 között, miközben a kalander forog, a legparasztabb csoportvezető pedig üvölt, hogy "otthonaluggyábazmeg" . Tapasztalták-e, amikor egy primitív besúgóból kisfőnököt csináltak, aki egyből csicskáztatta Őket. Ismerik-e azt a tipikus magyar jellemvonást, amit nagyapám csak úgy jellemzett: "Fiam, ha a szart főtöszik a pócra, mingyá lekvárnak érzi magát".
Azután összegezve újra feltettem, de akkor már irányítva a kérdést: Mit tudnak nyújtani nekünk a pénzen kívül?
Nem vártam meg a választ, bevégeztem kínzásukat. Közöltem velük, hogy halmazainknak nincs közös eleme, és torokra megyünk, ha érdekszféránkba kerülnek. Azt viszont javasoltam, hogy megyei szinten szívesen együttműködöm, tapasztalataimmal segítem Őket. Felajánlottam, ha vállalják, hogy közben fütyülnek és tapsolnak, szívesen megszervezek Nekik egy gyárlátogatást, hogy legalább egyszer érezzék a munkahelyi miliőt.
Azután szintén irányítva megkérdeztem a vizes ágazat ügyét. Meglepetésemre elmondták, hogy 50 millió Forintot kaptak valami pályázattal kapcsolatban ismereteik szerint az átcsatlakozásuk okán.
Személyes véleményük egyébként az volt, hogy nem értenek mindennel egyet, ami utasítást kapnak, ezért nem akarnak ellenségeskedni, de nekik az a feladat lett kiadva, hogy átcsábítsanak, beszervezzenek stb. "pénzt, paripát, fegyvert nem kímélve".
Szóval egyáltalán nem éreztem diadalt, hogy sikerült "visszavernem a támadást", inkább elkeseredtem, a hatalom és pribékjei aljasságán, amivel ártatlan gyermekeket használ fel ocsmány és tisztességtelen céljai eléréséhez, veszélyeztetve jól működő rendszereket, kapcsolatokat.
Üdvözlettel /Best regards
Gábor, Radics
Szb titkár/Secretary of TU
A minap érdekes élményben volt részem: Meglátogatott a Liga két kolléganője. Ha megengeditek, okulásul megosztom Veletek tapasztalataimat.
A Munkáltató szerencsére osztja a véleményünket, hogy nincs szükség másik szakszervezetre, hiszen nálunk példaértékű a munkaügyi kapcsolat. Megjegyzendő, hogy a műszaki igazgató felől támadtak, aki hozzám irányította Őket.
Telefonos megbeszélésünk után a lehető legrövidebb időn belül fogadtam Őket az irodában. Két fiatal - egyikük talán pályakezdő -, küllemüket tekintve (azok számára, akik nem szenvednek anyakomplexus-szindrómában) vonzónak mondható, igényes, kedves Hölgy volt. Ezt azért fontos kiemelnem, mert bár taktikai szempontból igazolható, nem tartom erkölcsösnek, "golyófogóként" alkalmazni Őket., ártatlanságukat.
A kávé, üdítő és a zavart körmondatok után feltettem a kérdést: Melyikük kezdi?
A fiatalabb, január elején kezdett Hölgy felvázolta, hogy szeretnének segítséget nyújtani a munkavállalóknak, jelezni, hogy itt vannak, megmutatni, képviselni, átvállalni blablabla.
Óvatosan közbekérdeztem, hogy kiknek akarnak segíteni, hiszen nálunk van szakszervezet stb. Ekkor elkezdtek terelni, hogy a nem szervezett munkavállalóknak, de a végén eljutottunk a szervezettekhez is.
Feltettem a kérdést, hogy milyen szolgáltatásokkal tudnak nekünk újat, jobbat nyújtani. Erre elmondták a konföderációs hátteret, a szakértelmet, a futó projektjeiket stb.
Visszakérdeztem, hogy milyen szakmai tapasztalatot tudnak felvonultatni, ami paritásban van pl. a VDSZ 108 éves tapasztalatával, előéletével. Megkérdeztem, ismerik-e pl. Hámán Kató nevét, munkásságát, halálának körülményeit. Megkérdeztem, hogy milyen segítséget tudnak nekem nyújtani, ami felülmúlja a huszonéves munkahelyi, tizenéves munkavédelmi, illetve tízéves érdekvédelmi tapasztalatomat, a közben megszerzett képzettségeimet.
Feltettem a kérdést, hogy láttak-e már halálos balesetet, amiben a munkavállaló csontjait hullámosra törte a háromgörgős erőmérő cella, illetve, hogy beszélgettek-e a munkavállalóval, tartották-e benne a lelket, addig az egy óráig, ameddig szétszerelték a gépet, hogy a mentő elvihesse.
Megkérdeztem Őket, volt-e már olyan szituációjuk, hogy a saját, vagy munkatársuk érdekében tett nyilatkozatuk miatt rettegtek az elbocsátás, vagy egyéb szankciók miatt. Megkérdeztem, volt-e konfliktusuk a saját szervezetükön belül a működéssel kapcsolatosan, vagy pl. van-e üdülőjük, amit esetleg meg kellett védeniük saját kollégáik felelőtlenségétől.
Megkérdeztem, érezték-e a szemhéjukon a mázsás súlyt, ami becsukásra készteti hajnal 3 és 4 között, miközben a kalander forog, a legparasztabb csoportvezető pedig üvölt, hogy "otthonaluggyábazmeg" . Tapasztalták-e, amikor egy primitív besúgóból kisfőnököt csináltak, aki egyből csicskáztatta Őket. Ismerik-e azt a tipikus magyar jellemvonást, amit nagyapám csak úgy jellemzett: "Fiam, ha a szart főtöszik a pócra, mingyá lekvárnak érzi magát".
Azután összegezve újra feltettem, de akkor már irányítva a kérdést: Mit tudnak nyújtani nekünk a pénzen kívül?
Nem vártam meg a választ, bevégeztem kínzásukat. Közöltem velük, hogy halmazainknak nincs közös eleme, és torokra megyünk, ha érdekszféránkba kerülnek. Azt viszont javasoltam, hogy megyei szinten szívesen együttműködöm, tapasztalataimmal segítem Őket. Felajánlottam, ha vállalják, hogy közben fütyülnek és tapsolnak, szívesen megszervezek Nekik egy gyárlátogatást, hogy legalább egyszer érezzék a munkahelyi miliőt.
Azután szintén irányítva megkérdeztem a vizes ágazat ügyét. Meglepetésemre elmondták, hogy 50 millió Forintot kaptak valami pályázattal kapcsolatban ismereteik szerint az átcsatlakozásuk okán.
Személyes véleményük egyébként az volt, hogy nem értenek mindennel egyet, ami utasítást kapnak, ezért nem akarnak ellenségeskedni, de nekik az a feladat lett kiadva, hogy átcsábítsanak, beszervezzenek stb. "pénzt, paripát, fegyvert nem kímélve".
Szóval egyáltalán nem éreztem diadalt, hogy sikerült "visszavernem a támadást", inkább elkeseredtem, a hatalom és pribékjei aljasságán, amivel ártatlan gyermekeket használ fel ocsmány és tisztességtelen céljai eléréséhez, veszélyeztetve jól működő rendszereket, kapcsolatokat.
Üdvözlettel /Best regards
Gábor, Radics
Szb titkár/Secretary of TU
