haHó! Helyzet van! Erisz hógolyót gurít…
Leesett a hó március közepén hazánk nagy részére. Tekinthetnénk rendkívülinek ezt a természeti jelenséget, de itt a Kárpát-medencében már máskor is előfordult ilyen. Például februárban is. Váratlanul jött. Akkor is, most is. Ilyen éghajlaton váratlannak minősül ez az eset. Problémás az erre való felkészülés, főleg, ha előre is jelzi azt a meteorológia.
Sokan, sokféleképpen reagáltak erre a helyzetre.
A kormány és az ellenzék is. A természeti eseményekre is ugyanúgy sikerült „megmozdulniuk”, mint ahogy az a társadalmi jelenségekre szokásuk.
A kormány mindent frappánsan, gyorsan reagálva, tökéletesen megoldott.
Az ellenzék mindezt vehemensen cáfolta, s támasztotta alá más „adatokkal, más tényekkel”.
Ment a folyamatos hógolyózás. A verseny, hogy ki építi magasabbra a saját hóemberét úgy, hogy a másikét közben lerombolja. S ha esetleg nem lenne elég a hó a saját területén, elveszi a másiktól…
Begurult Erisz hógolyója, sok embernek pedig elgurult, amije volt…
A sajtó természetesen erről is szívesen beszámolt, hisz jó a téma; lehet dicsérni, szidni, pártállás, szimpátia szerint. Ki a felelős, ki hibázott, ki mit csinált és ki mit nem; most és az elmúlt években, akár augusztusban, vagy máskor.
A lényeget a hó fedte be.
Azt hogy önkéntes és hivatásos segítők/EMBEREK összefogtak egymással. Azt, hogy a bajban nem az volt fontos, hogy kinek milyen a pártállása, mekkora a vagyona; miért nem maradt otthon; honnan jött és hova megy; milyen a vallása, neme, bőrszíne stb. Sokan tudták mit szükséges ilyenkor tenniük. Ők nem nyilatkoztak, nem dicsértek és nem szidalmaztak senkit.
Tették, amit tenniük kellett, abból, amijük volt; befogadtak, segítettek
Példát mutattak, hogy így is lehet; együttműködve, egymás mellett állva, nem egymással szemben! Hogy nem számít milyen színű a hólapát, és milyen színű hó esik.
KÖSZÖNET NEKIK!
