Vannak
olyan fiatalok, akik már egészen korán tudják, mik akarnak lenni, ha felnőnek!
Ennek érdekében megtesznek mindent. Jól tanulnak, szorgalmasak. Van, aki tovább
megy egyetemre vagy épp főiskolára, de akad, aki e nélkül is megvalósítja
álmait.
Aki
egyetemre megy, tudatosan választ szakokat és bízik benne, hogy valahova
felveszik. Miután sikerül a felvételi, éveket tanul, küzd azért, hogy azzá
váljon, ami lenni szeretne. Eltelik pár év, kész a nyelvvizsga. Szakdolgozat
verejtéktől ázik, de beadva. Államvizsga, ami tömkeleg kávé, energia ital és
nulla alvás után sikerül is. Kézben a diploma, mindenki büszke a gyermekre! Ám
a neheze még csak most jön. Keressünk munkát!
Az
ember azt gondolná, hogy diplomával, nyelvvizsgával nagyon hamar sikerül munkát
találni és el is kezdheti a karrierjét építeni. Sajnos azonban a tündérmesék
nem mindig végződnek happy end-del.
A
legtöbb fiatal nem tud elhelyezkedni a szakmájában. Több száz helyre elküldi
önéletrajzát, behívják állásinterjúra ha épp mázlija van, de aztán a munkáltató
még azt sem mondja legtöbbször, hogy-„Bocsi, nem kellesz”, -inkább a hallgatást
választja, mert épp nem érdekli a másik sorsa.
A
fiatal egy idő után már csalódott lesz és igen frusztrált. Több év tanulás,
befektetett energia - és ő a 21. század egyik pályakezdő munkanélkülije. Egy
idő után szomorúan feladja és szakmáján kívül is szerencsét próbál. Hátha
felveszik valahova... Egy idő után diplomája már mit sem ér és az ambiciózus
felnőttből semmi nem marad.
Rengeteg
diplomás bízik, bízott abban, hogy az egyetem után jól menő munkahelye lesz,
megbecsülik és fejlődik. Ehelyett sokan ezekből semmit sem tapasztalnak. A
legtöbb helyre ismeretség nélkül nem tudsz bejutni, nem beszélve arról, hogy
már lassan minden munkahely elvárja, hogy legyen minimum 5 év tapasztalatod,
legyél ilyen vagy épp amolyan-ezzel a pályakezdők már ki is estek a sorból,
mint „zöldfülűek”. Tapasztalatot, gyakorlatot nem tudnak szerezni, mert sehova
sem kellenek.
Pedig
a hírek arról szólnak, a munkanélküliség csökkent, a fiatal pályakezdők mind el
tudtak helyezkedni. Nem akarják vagy egyszerűen nem is tudják észrevenni a
hatalmon levők, mi folyik a munkaerőpiacon.
Az
egyetemek, főiskolák terítékét ismeri mindenki. Van rengeteg szak, egyetem. BA
/BSC, MSC képzés. A diákok nem győznek válogatni, éveket tanulni, hogy legyen
belőlük valaki, mert ők ezt várják a diplomától és joggal várják! Ehelyett
elvégez 3 év alapképzést, 2 év mesterit és ha el is helyezkedik két diplomával
a kezében, pályakezdőként keres nettó 85.000 forintot.Na ebből építs önálló
életet magadnak! Persze el kell kezdeni valahol, csak győzzük kivárni a
folytatást!
Ahány
diploma, annyiféle juttatás, feltétel, elvárás amihez igazodni kell. Vannak
szakok, amelyek sikeresebbek és jobb jövőt garantálnak, de vannak, amelyek épp
ennek ellenkezőjét. Hiába az álom vagy az odaadás, az elkötelezettség a szakma
iránt, nem lehet megélni belőle.
Persze
vannak pro és kontrák. Nem kell mindenkinek ezt gondolnia vagy elhinnie. Jó
lenne olyan statisztikát készíteni, amely tartalmazná, hány diplomás pályakezdő
tud elhelyezkedni a szakmájában, vagy épp hányan kényszerülnek arra, hogy
máshol dolgozzanak, ha egyáltalán el tudnak helyezkedni.
Felháborodhatunk,
miért mennek el a fiatalok külföldre, de inkább azon kellene gondolkodni, hogy
vajon miért történik mindez. Miért van egyre kevesebb elhivatott pedagógus,
ápoló, szociális szakember vagy épp orvos? Miért jobb repülőre szállni, mint
itthon boldogulni? Ezen kellene elgondolkodni, amikor munkahelyteremtésről,
versenyképes fizetésről, munkával rendelkező pályakezdő diplomásokról
beszélünk! Ameddig meg vezetőink csak hamis szavakat ejtenek ki szájukon, sötét
szemüveget hordanak, hogy ne lássák, mi folyik az országban, addig bizony nem
fog változni semmi. Tetszik, vagy nem tetszik!
