A szociális szféra, a szakma és szakemberek magára hagyása egy demokratikus ország eszméjébe nem fér bele és a jóléti állam minden eszméjével, céljával ellentmond.

 

Szociális szakemberek, intézmények, bölcsődék hónapok óta azért küzdenek, hogy a kormány meghallgassa őket és eleget tegyen kérésüknek. A szakmák megbecsültsége, megfizetése nem kiváltság, hanem vele járó jog, ami minden szakmabelit megillet.

Ezek az emberek nap mint nap azért küzdenek, hogy a társadalmi egyenlőtlenséget csökkentsék, a mélyszegénységet felszámolják, megoldják, az elesetteket ellássák, a társadalom peremén élőket visszaintegrálják, a dolgozni „kényszerülő” anyák gyermekeit gondozzák, óvják és fejlesszék. Sok éve fizetésemelés és megbecsültség nélkül teszik ezt. Az ő kizsákmányolásukról, a munkájuk alulértékeléséről és nevetségessé tételéről van most szó.

A kormány, úgy tűnik, még mindig nem jött rá arra, hogy egy ország demokratikus kormányzása jelentősen függ a gazdasági és szociális tényezőktől. Ameddig ez nem változik, addig saját maga termeli ki a szociális problémákat, hiányokat, mindezt úgy, hogy közben még több egyént sodor a társadalom peremére, a válságba.

A szakemberek az alacsony presztízs és fizetés miatt lassacskán képtelenek munkájukat megfelelően ellátni, hiszen már a saját életvitelük is akadályba ütközik. Ferge Zsuzsa írta egy levelében: „Aki maga is éhes, vagy egész gondolkodását elfoglalják a megélhetési gondok, hogy mit ad este a családnak enni és miből veszi meg a gyerek gyógyszerét, annak nem marad szellemi kapacitása arra, hogy meghallja, netán megfogadja a szociális szakember javaslatait, tanácsait.”

A kormány egy olyan világot hozott létre, amelyben mindent elsöprő mértékben az elitet a minél több hatalom és a minél több pénz megszerzése mozgatja a „kisember” kárára. A szociális szféra elhanyagolása a kormány egyértelmű válasza arra, hogy őket nem érdekli a nehézsorsúak helyzete. Nem áll módjában azokat sem megbecsülni, sem értékelni, akik több évet tanultak azért, hogy olyan embereken, sorsokon segítsenek, amiket más fel sem foghat ésszel.

A tüntetések, kérések elbagatellizálása a kormány részéről tűrhetetlen. Feltehetjük azt a kérdést, hogy vajon ki fogja ellátni a bajba jutottakat, ha a szakemberek „kivonulnak és leteszik a lantot”?

A választások közeledtével gondolkodjunk el azon, hogy tényleg olyan kormányra van-e szükségünk, akik csak barátaikat, rokonaikat, fontosnak tartott ügyeiket támogatják, és ami nem érdekli őket vagy épp elhanyagolható számukra, azt besöprik a szőnyeg alá……..