.jpg)
Hatalmas felháborodást és vitát
gerjesztett bizonyos politikai körökben a filozófusnő elemzése Magyarországról.
A konzervatív ál-keresztény oldal dühét több állítás is felkorbácsolta. Az
egyik ilyen a hungaricum-elemzés volt, amely kifejtette, hogy nincs még egy
olyan ország a földön, amelynek élén a három legmagasabb közméltóság három
fiatalkori „jóbarát” lenne.
Hazudott-e Heller Ágnes ezen állításával?
A válasz egyértelműen: nem! Sőt, tovább kell vinnünk gondolatait, hiszen nem
csak a törvényhozó és a végrehajtó hatalom csúcsán áll egy-egy „jóbarát”, hanem
a harmadik hatalmi ág (igazságszolgáltatás) élén szintén egy fiatalkori bajtárs
feleségét találjuk.
A demokráciánkat rémületben tartó
politikai horror itt azonban nem áll meg!
Miért is nem?
Azért, mert a politikai polip szép
lassan mindent magával ragad. Tudja Ön, hogy például a Magyar Nemzeti Bank, a Magyar
Tudományos Akadémia és a Magyar Olimpiai Bizottság elnöki székében szintén
pártpolitikusok ülnek, még ha a tudomány és a sport területén bizonyítottak is?
(Apropó sport, hová jut szakmai szempontok alapján az az ország. ahol még az
országos szintű sportegyesületek és meghatározó klubok élén is politikusok vannak.)
Tudja Ön, hogy a demokratikus intézményrendszerünket oltalmazó alkotmánybíróság,
lassan de biztosan átpolitizálódott és lassan többségbe kerülnek a
pártpolitikusok?
Heller Ágnesnek a tünetek leírásában
tökéletesen igaza van, viszont ennél nem megy tovább, és nem tud gyógyírt
kínálni. Azt legjobb esetben is csak a politika beteg testén történő
kuruzslásnak minősíthetjük, ha azt ajánlja, hogy a bal-liberális oldal erőiben
keressük a gyógyszert.
Létezik-e megoldás? Igen, és ez nem
más, mint a sokszereplős demokrácia modell, amelyben a fékek és egyensúlyok
rendszerének köszönhetően a szakmaiság és a lokális érdekek képviselete vissza
tudja szorítani a pártpolitikát a saját medrébe. Mindehhez azonban komoly
intézményi reform szükséges, amelyet elsősorban az „írástudóknak” kellene
kívánni és képviselni.
